Az egyetlen, aki miatt próbálok benne örömet találni, a lányom! 🙂 12 éves, elnézem neki, hogy még látja a csodát az ünnepekben…:) Mert ő várja, szereti, nyüzsög, kínálgat, tojást oszt, locsolókat számol egyenként felírva őket egy papírra…. Brrrr…..
Én meg már előző este mondtam a páromnak, hogy ne csodálkozzon, ha mire ők hazajönnek a locsolkodásból, én ittasabb leszek, mint a férfiak ilyenkor. Alap problémám, hogy nem igazán szeretem az ünnepeket, a muszáj ünnepeket meg pláne nem… A karácsony még rendben van, ott a válogatott embereim vannak együtt:) De a húsvét könyörgöm!!!!
1. Készülődsz minimum egy-két napot, hogy a kedves vendégek meg legyenek elégedve. Szombaton este 10-kor fejeztük be a sütögetést. 5 féle sütemény, persze házi, nehogy megszóljanak, hogy boltit raksz az asztalra… Mondanom se kell, hogy a lányom ette a legtöbb sütit :))) Sonkás szendvics az dögivel fogyott, nem győztük újra gyártani, de a sütikhez alig nyúltak… Hát tudod ki fog jövőre ezzel bajlódni! Megmondtam majdnem anyósomnak, hogy veszünk boltit, amennyit most fogyasztottak, fel sem fog nekik tűnni…
2. Meglocsolnak olyan kölnikkel, hogy arra gondolsz közben, az egyébként is meggyötört, őszülő, lassan kihulló hajad sikítva tiltakozik, és te még meg is köszönöd, mert milyen kedves, hogy nem feledkezett el rólad…
3. Vers nélkül nálunk alap, hogy nem locsolhatnak, a “kis kertemet” meg élből elfelejthetik, mert ugye az unalomnak is vannak határai…Páran vakargatták a fejüket, gondolták megússzák azzal, hogy bejönnek, köszönnek, locsolnak, esznek-isznak, mennek…Na itt jól ráfaragtak, vers-vagy nem locsoltok! Ha nekünk szenvedni kell, szenvedjetek ti is! Mondjuk mi így is eléggé szenvedtünk a sok béna verstől, de legalább a kiskertemet nem kellett 20-szor meghallgatnunk….
4. Asztalhoz ülés, kínálgatás, kényszer evés, nem kényszer ivás…és CSEVEGÉS! Amitől én egyébként is falra mászok, tök mindegy, hogy milyen nemű egyénről van szó…. Enyhén ittas férfiakkal meg tényleg élvezet és tanulságos beszélgetni….:)) Nem győztem kimenekülni a konyhába, a lányt meg beküldeni, szokja csak a hangulatot, hátha ő is megutálja a húsvétot, és akkor jövőre nem kell tartanunk…
5. Újra csengetnek, aki bent volt kimegy, aki érkezett, bejön…Egy ajtó nyitással mennek, azt képzelik, nem tudjuk lenyomni a kilincset többször egymás után??? 🙂 Kis tumultus kialakul az előszobában, mire felfogják, hogy aki menne, engedjék ki, aki jött, engedjék már végre be, csak hogy haladjunk… 4-en vagyunk itthon lányok, szépen felsorakozunk az ebédlőben, mint akik a sortűzre várnak…. Megjegyzem, néha inkább a lövést választottam volna….
És azt számolgatod, hogy a tavalyiakból itt volt-e már mindenki, letudhatod már a húsvét dolgot, megnyugodhatsz? De nem! Mert minden évben jön új, akire nem számítasz! :))
Most éppen lányom két osztálytársa!
A történethez hozzátartozik, hogy VASÁRNAP! csengetnek dél körül, (lányom szülinapi bulin volt éppen) Erzsike néni (párom anyukája) volt az ajtónyitó áldozat… Bejön és felszól hozzánk, hogy Fannit kereste két CSAPZOTT kinézetű fiú, mert meg akarták locsolni! :)) Erzsike néni közölte velük enyhén mosolyogva, hogy eltévesztettétek a napot fiúk, holnap szeretettel várunk benneteket, meg egyébként sem tartózkodik itthon Fanni… Fiúk nagy vigyor, köszöntek, elhúztak… Fanni estére szülinapi buliról megjön, mesél és mesél…Erzsike néni meg egyszer közbeszólt: Na akkor én is mondok neked valamit! És elmondta! Fanni meg kiakadt, mert nem tudott pontos személyleírást adni róluk, nem kérdezte meg a nevüket, milyen dolog már, hogy nem tudja őt pontosan tájékoztatni… Szegény Erzsike néninek át kellett mennie osztályképet néznie Fanni szobájába, hátha felismeri a látogatókat… De minden hiába:)) Azonosítás nem sikerült! :)) A lányom meg egész húsvét alatt lázban volt, hogy biztos a kudarc után a fiúk már el sem jönnek… És akkor ő sosem fogja megtudni, hogy kik voltak az osztályából… Mondtam neki, hogy szünet után megy az iskolába, terembe beérve kiáltsa el magát: ” Ki volt az az agyalágyult két gyerek, aki vasárnap akart locsolkodni?”
“He-he! Vicces vagy anyu!”- megjegyzem, szerintem az voltam…:))
Már 12 óra felé járt az idő, mikor úgy gondoltuk, bezár a bazár, mehetünk lassan hajat mosni… És csengettek!!!
Két fiú, Fanni osztálytársai… Én már a csengetésnél mentem szendvicset csinálni a konyhába, mikor hallom az ebédlőből Erzsike néni hangját: Na, ti voltatok itt tegnap locsolkodni, ugye!!!! És majdnem bepisiltem a röhögéstől, mert elképzeltem, hogy a két gyerek elátkozta a napot, mikor hozzánk be mertek csengetni… Hogy épp leültek, és már egyből bekérdeztek nekik! :)) Gondoltam, akkor már bemegyek, megnézem őket magamnak, oldom a kialakult csendet, kihúzom szorult helyzetéből szeretett gyermekemet!
Leültem velük szemben, és kérdeztem:
-Na akkor, anyagi helyzetetek? (Mindketten azonos verset mondtak, csak az egyik biciklivel érkezett, a másik Ferrarival..)
Egyik gyereket nem lehetett zavarba hozni:
-Én ugye mondtam, hogy van egy biciklim, egyelőre ennyi….
Odafordulok a másik gyerekhez:
-Neked meg ugye Ferrarid van, na jó, mindketten maradhattok….:))
-Isztok egy sört esetleg? :))
Az “egyik” gyerek:
-Köszönjük, még nem iszunk!
Mire én: – Jó, akkor beházasodhattok a családunkba, nem szeretjük az alkoholistákat!
Nagy vigyor mindenki részéről…
Én folytatom, mert nem férek a bőrömbe ugyebár:
– Most már elárulhatjátok, hogy azért voltatok itt vasárnap, mert a biciklizés közben megszomjaztatok meg pisilnetek kellett…
Akkor már láttam a két gyereken, hogy azt hiszik, hogy be vagyok lőve :))))
Elköszöntek, Fanni kikísérte őket, mikor bejött mondtam neki, hogy ezek a gyerekek tuti azt hiszik, hogy beittam! :))
Mire ő: – Meg is kérdezték a kapuba, hogy anyád mennyit ivott? De mondtam nekik, hogy semmit, csak be van kattanva a húsvéttól, mert utálja, meg alapból is ilyen:)))
És az a vicc, hogy tényleg nem ittam semmit!!! :)))))))
Szóval, két fiút már letudtam az osztályból, aki nem veszi a stílusomat, sajnos lemorzsolódik nálunk:)))))
Most várom az első iskolai napot, hogy a lányom hazajöjjön, és beszámoljon arról, hogy hányan gondolják rólam a suliban, hogy alkoholista vagyok:))))))))
Tanulság: A Húsvétban is meg lehet találni a jó pillanatokat, de ha nem, akkor csinálj magadnak! 🙂
