Tegnapi mélyenszántó gondolataim végén jeleztem, hogy leírok nektek egy esetet:
Vevő étkezőgarniturát rendelt nálunk, pontos tájékoztatást kapott arról, hogy a szövet nem választható, sőt esetleg el is térhet attól, amit itt látott. Akkor úgy látszott, megértette! Pár nappal a szállítás előtt vevő bejön, meggondolta magát, mégis más színt választana…Én jó kereskedőhöz méltón telefonon elintéztem neki, hogy a kívánt színben, és a neten látható kárpittal – még épp szövetváltás előtt – gyakorlatilag az utolsó ilyen garniturát megkapja.Délután telefon vevőtől, mégis az előző kell! Elintéztem!
Étkező megjön, vevő felhív, feleség bejön fizetni, intézkedni. Már akkor éreztem, hogy a férje a tegnap említett utolsó kategóriába tartozik, ezért a feleségét nyomatékosan megkértem, hogy nézze át az étkezőt, hogy tetszik-e, mielőtt kifizetné! Feleség boldog, tetszik neki, intézkedik, elviteti. Én megnyugodva dolgozok tovább, mikor délután cseng a telefon….
Olyat kaptam, amilyenre még pályafutásom során nem volt példa (pedig találkoztam már -mondjuk ki- bunkó emberekkel):
Vevő: “Most értem haza, és rettenetesen fel vagyok háborodva!” -ekkor még normális hangerőn beszélt.
Én: “Mondja el a problémáját, mert nem értem az okokat!”- kérem meg szépen kultúráltan.
Vevő: “A szövet egyáltalán nem olyan színű, mint amilyet kiválasztottunk! Nem elég, hogy rengeteget vártunk rá (talán 2-3 napot csúszott a szállítás!), de ráadásul még ronda is!”-és már emeli fel a hangját, és próbálom csitítani, gondolván, hogy mégis csak emberek vagyunk, értsünk szót egymással.
Én: “A felesége megnézte, és tetszett neki! – mondom a tényeket.
Vevő: -“Egyáltalán nem érdekel a feleségem véleménye, majd őt is kiosztom, de maguk becsaptak……”- és folytatja, és ÜVÖLT!
Én: “Gondoltam, hogy egy családba tartoznak…..”- jegyzem meg két üvöltözése közötti pillanatnyi szünetben. – de egyébként teljesen ledermedtem! A mellettem álló kollégám szerint szép fehér is lettem a döbbenettől….
Vevő pedig tovább folytatja az ordibálást, sokszor megtűzdelve a feljelentem magukat, ha rögtön ki nem cserélik, mégis mit képzelnek, hogy játszanak az idegeimmel-pénzemmel-időmmel szavakkal.
Én pedig akkor már erőteljesen tuningoltam magam, hogy felocsúdjak a döbbenetből, és halkan megjegyeztem neki, hogy velem így még ember nem beszélt. Ha érdekli a megoldás, hívjon később….
Hívott, én már direkt nem vettem fel. Kolléga által üzente, hogy elnézést kér a viselkedéséért stb. Beszéljünk a megoldásról, mert végül is nem olyan rossz az a szövet ami a székeken van, de azért találjunk ki valamilyen kompenzációt a részére, mert ő gyakorlatilag megkárosítva érzi magát….
Másnap már én beszéltem vele, mondtam, hogy semmi gond, miután tőlem is elnézést kért… Felvázoltam neki, hogy egy megoldás van a gondjára, mivel a gyártó ilyen gondokkal nem foglalkozik, mi kifizetünk neki 10.000 forintot saját pénzből… Látszatfelháborodás, hogy ennek nem így kéne történnie, milyen világ ez, hogy a gyártó nem vállal felelősséget semmiért….
A feleség bejött, előtte szedtük össze a pénzt hárman. Ő pedig nagyon mentegetőzött, mondta, hogy most e miatt is neki lesz lelkifurdalása, és eltette a pénzünket, és elment…..
Erre írtam tegnap, hogy mi is emberből vagyunk, csak nem veszik észre….
De reménykedem egy jobb világban 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: