SO(R)S

 Kérdés: Úgy hallottam, hogy az aerobikus testedzés  meghosszabbíthatja az ember életét, igaz ez?
  Válasz: Az ember szíve nem dobog örökké. Ne pazarolja testedzésre a szívét! Idővel minden elhasználódik. Ha felgyorsítja a szívdobogását, attól nem fog tovább élni; ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy meghosszabbíthatjuk a kocsink életét azzal, hogy száguldozunk vele! Sokáig akar élni? Akkor szunyókáljon gyakrabban!
  K: Egyek kevesebb húst, és több zöldséget, gyümölcsöt?
  V: Meg kell értenie a logisztikát. Mit eszik a tehén? Szénát és kukoricát. És mik ezek? Zöldségek. Így a steak nem más, mint egy nagyon effektív mechanizmus arra, hogy zöldségek kerüljenek a szervezetbe. Gabonafélékre van szüksége? Egyen csirkét. A marhahús kitűnő forrása a mezei fűnek. És egy sertésszeletben megtalálható a javasolt napi zöldségmennyiség 100%-a.
  K: Csökkentsem az alkoholfogyasztásomat?
  V: Dehogyis. A bor gyümölcsből készül. A brandy desztillált bor, ami azt jelenti, hogy kivonják belőle a vizet, így még töményebb formában juthatunk gyümölcshöz. A sör pedig gabonából készül.
  K: Mik az előnyei a rendszeres testedzésnek?
  V: Egy előnye sincs. Az én filozófiám: az a jó, ha nincs fájdalom!
  K: Az olajban sült ételek károsak?
  V: NEM FIGYEL RÁM!!! Manapság növényi olajban szoktak sütni. Hogy lehetne az káros, hogy még több zöldséghez jutunk ezáltal?

  K: Felülésekkel meg lehet szabadulnunk az úszógumitól?
  V: Biztos, hogy nem! Amikor igénybe vesz egy izmot, az nagyobb lesz. Akkor kell felüléseket csinálnia, ha nagyobb hasat akar!
  K: A csokoládé káros?
  V: Megőrült? Kakaóbab! Az is zöldség!!! 
   K: Az úszástól jó alakja lesz az embernek?
   V: Ha az úszás jót tesz az alaknak, akkor magyarázza meg nekem a bálnákat.
  K: Fontos, hogy az ember formába hozza magát?
  V: Hé!  A “kerek” is egy forma!
Remélem, ezzel tisztáztuk az összes étkezéssel és testedzéssel kapcsolatos félreértéseket.
És ne felejtse el:
Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk végig egy üveg borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és közben ordítsuk: Micsoda buli volt!!!
ÉS……
Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az összefüggés a táplálkozás és az egészség között. Megkönnyebbülés végre megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után.
1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál. 
5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
Mi ebből a tanulság? 

 Tegnap este, miután 3 felnőtt és a gyermekem együtt 1,5 óráig próbálkozott összehozni a matek kompetencia felmérőjét és így is csak 4-est tudtunk produkálni, a matektól meggyötört agyammal megnyugvást kerestem a számítógépemnél.

Amikor bejelentkeztem msn-re, megdöbbenve láttam, hogy a bútorbolt be van jelentkezve…. Pillanatokig csak néztem, és nem értettem…. Mert én emlékeztem rá, hogy kikapcsoltam a gépet, mielőtt eljöttünk… Vagy mégsem? Vagy akkor mi a franc van… Peti rámnézett, és csak annyit kérdezett: – Menjünk?

– Igen! – mondtam, és próbáltam leküzdeni a gombócokat a torkomból.

20 perc az út a munkahelyemig, de én az alatt a húsz perc alatt a képzeletemben már a rendőrökkel is beszéltem…. elképzeltem az üzletet romokban…. Mert nem tudom legyűrni a természetem, alapból mindig a legrosszabbra gondolok… Most épp arra, hogy ismét betörtek…(Mert a nyitásunkat követő héten valóban arra jöttünk reggel dolgozni, hogy betörtek hozzánk)  És a zseblámpa helyett a gép monitorját használják világítani….

Odaértünk, benéztünk az ablakon, látunk-e fényt… Sötétség…

– Bemenjünk? – kérdezte Peti.

– Persze! – feleltem, pedig a hátam borsózott a gondolattól, hogy mi van, ha mégis van bent valaki…

Körbejártuk előbb a boltot, megnéztük az ajtókat, és csak ezután merészkedtem be…. Az irodában minden rendben, ajtót zárva, gépet kikapcsolva találtuk….

– Beragadt az msn! – mondta Peti.

– A kva anyukáját! – gondoltam én.

Párom egy hős, végigment azért a bolton, körbenézett mindent… De én még hazafelé sem tudtam megnyugodni…

Betörés most csak a nyugisan eltölteni akart estémben történt…. Elég volt az izgalmakból! Egy teljesen hétköznapi ember vagyok, nem élhetnék esetleg úgy?

 Természetesen az elkövető két személy Gábor munkatársam és én 🙂

Gábor felmegy az emeletre, mert megjegyeztem, hogy nagyon sok légy hever a padlón öntudatlan állapotban… Lejön kis idő múlva:

– Összesöpörtem őket…. és megszámoltam…. 43 db egész légy, meg egy csomó szétesett ahogy söprögettem… – mondja kissé felháborodva a legyek számán…

Én meg vigyorogva: – Én mondtam, hogy kurva sok van…. Csak tudnám, hogy miért ott akarnak megdögleni… Olyan, mintha direkt ott gyülekeznének….És miért döglenek meg?

Gábor: – Ja, biztos ott melegebb van… És nem kapnak levegőt vagy mit…

Én: – Tudom már! Azért mennek fel, mert ott vannak a konyhák… És a hülyék azt hiszik, hogy akkor itt valaki biztos főzni is fog….

Gábor: – És aztán nagy csalódottságukban éhen halnak….

Tegnapi értelmes beszélgetésünket olvashattátok…:) Várhatjátok a következőket… Amíg együtt dolgozunk, biztos megváltjuk még ilyen formán a világot :)) 

 Ma nem hiába üldögélünk itt a kedves kollégáimmal! 🙂 Eladtunk egy konyhabútort….

És azt mondják, hogy a pénznek nincs szaga!

De az embereknek van!!!!! Borzalmas, írtóztató, több hetes…. Amíg a számlát írtam nem éreztem, de aztán felálltam és indultam beütni a pénztárgépbe… Kimenekültem az irodából inkább…. Fene a finnyás orromat! Konkrétan hányni tudtam volna….

Ja kérem, a pénznek tényleg nincs szaga…. Most az irodának van, jobb híjján wc-illatosító….. Még az is jobb… 🙂

Ámdeviszont ma árultunk!!!! :))

 Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem, és te miattam nem mentél el…

Azt súgtad a fülembe tegnap este, hogy azért haragszol, mert nem érted… hogy csak egyszer egy évben van ilyen alkalom… és akkor miért? Miért kérem, hogy ne menj…..

Önző, irígy dög vagyok… Mert azt válaszoltam volna legszívesebben, hogy neked tavaly is 4 ilyen alkalmad volt… 2 céges, 1 fehér és egy balatonos… És ÉN???? Én nem megyek soha sehová…. Ha megyek sem nélküled teszem…

Önző, irígy dög vagyok… Mert tudom, hogy ha lenne hová, lenne mikor és lenne kivel mennem, te elengednél…. mosolyogva mondanád, hogy menj csak drágám…. Én meg…. És nem te tehetsz róla, hogy nekem nincsenek barátaim… Nincs rajtad kívül senki, akivel szívesen tölteném el az időmet…

Megígérem neked, hogy jövőre mosolyogva fogom mondani: Menj csak drágám! Érezd jól magad! 🙂

Megígérem neked, hogy legyőzöm a gonoszt aki ilyenkor belém költözik… és úgy is fogom gondolni, ahogy mondom… Mert tényleg csak egyszer egy évben… és jogod van hozzá, hogy legalább évente egyszer nélkülem is jól érezd magad… 🙂

Szeretlek

Ma reggel a lányom ébresztett… Tudni kell hozzá, hogy a reggeli kávém után még fél óráig képtelen vagyok az összefüggő beszédre is, nemhogy kávé előtt…

Fanni: – Anya, megjött!

Én: – Ki?

Fanni: – Hát az….

Én: – Hurrá!! Nagyon örülök, és intézkedtél?

Fanni: – Nem, mert utálom… Én nem akarom ezt, kényelmetlen…

Én: – Szokjál hozzá! Muszáj….

Lement, indultak a suliba… Párommal virágnyelven megbeszéltük, hogy kérdezzen rá nála, hogy rakott-e a táskájába azt… J Nem is értem, miért nem nevezzük nevén a dolgokat J

Munka után hazajöttem, egész nap arra gondoltam, hogy bírja… Mégis csak az első alkalom…Az én kicsi lányomból nő lett! Hirtelen azt sem tudtam, hogy kétségbe essek vagy büszke legyek, de valahogy a kettő kavargott bennem rendesen… Annyira gyorsan telik az idő… Nem lehetek még ilyen öreg! Francba J

Kérdezem tőle, mi újság, hogy telt a napja…

Ő: – Ez nagyon rossz! Nem írnál nekem holnapra igazolást? 6 órám lesz!!! Nem bírom ki!

Próbáltam nem vigyorogni, tényleg! JJ

Én: – Jobb lesz, ha minél hamarabb megszokod, mert ez már ezután így lesz… Nem könnyű a nőknek, de minden alkalommal nem írhatok igazolást…

Ő: – Akkor legalább tesire!  – és már majdnem sírt, nem nagyon érti szerintem, hogy miért vagyok ennyire gonosz vele J Sajnos fel kell készítenem az élet nem napos oldalára is…

Én: – Rendben, arra írok.

Még emlékszem (bármilyen öreg lettem is hirtelen), hogy én is utáltam futkosni ilyenkor annak idején…

Hülye dolog ez, szerintem… A természet ezt nem jól rendezte el… 12 éves gyereklány még… Most meg kell tanulnia olyan dolgokat, amikkel még ráérne foglalkozni… Kezdve az alapokkal, hogyan tegyünk fel egy betétet úgy, hogy az ne mozduljon el… folyton úgy érzed, hogy a többiek téged néznek és tudják, hogy épp mi történik veled… és a többi kellemetlenség… Én pedig  nem lehetek folyton mellette, egyedül kell megoldania és rájönnie bizonyos dolgokra…

Én: – Mit szólnál hozzá, ha megünnepelnénk?

Felragyogott kicsit az arca J

Ő: – Oké… Bár szerintem ezt nem kell ünnepelni…

Én: – Épp hogy nem kell rossznak felfognod, igen is ünnepelni való J

Ő: – Nem lehetne, hogy lemondok az ünneplésről és írsz helyette holnapra igazolást?

Vajon miért nem lepődtem meg, hogy nem adta fel? Folyton ezt csinálja… Ha egyféleképpen nem engedem meg, akkor megfogalmazza máshogy, átvariál, kombinál… J De imádom! J

Én: – Nem! Te választhatsz, hogy hová menjünk!

Végül hamburgerezni mentünk… Jó volt!

Kocsiban még próbáltam szóba hozni bizonyos dolgokat… hogy ne dobja a wc-be meg ilyesmik… (Amit egyébként már rég átbeszéltünk, csak fel akartam eleveníteni benne.) Igen, tudom-ok jöttek sorban tőle…

Akkor megkérdeztem, hogy szeretnéd ha befognám végre?

Ő: – Igen! J

Tehát befogom és bízom benne, hogy emlékszik… Bízom benne, hogy ez a kis ünnepség azt az érzetet kelti benne, hogy nem is annyira rossz és szégyenletes dolog ez…

Mesélte, hogy az osztályából a lányok többsége tragédiaként fogta ezt fel, volt aki olyan depis lett, hogy nem is ment iskolába… A másik sírva fakadt… Ő meg nevetett az egészen… J

Én meg nem értem! Nem a gyerekeket, a szülőket… Mert felkészíteni… elbeszélgetni… kérdésekre válaszolni… Nem átadni az érzést a gyereknek, hogy ez milyen tyűha meg nahát…

Természetes, örömteli esemény ez. Ezt mondtam Fanninak is… Mert ez jelzi, hogy egészséges vagy! Azt mégsem emelhettem ki neki, hogy mostantól szülhetsz is! JJ

–         Üdvözöllek a NŐK táborában! – mondtam, és megpusziltam a kezét J

Felnőttünk kérem szépen! Ez van! J Hátha nem fáj… J

 Különös hatásai vannak a válságnak 🙂 Gábor kollégámat arra ösztönözte ma, hogy megnézegesse a Coop-os szórólapot:

Ő: – Mi az, hogy Eh. egész csirke? Ehető?

Én. – Nem, előhűtött…. :))

Tovább nézi:

Ő: – Jó, de mi az, hogy lédig? Itt a csirkénél van az is írva!

Én: – Azt már én sem tudom…. lédig-lédig… azt jelenti, hogy nem kakas! :)) Mivel lédi! 🙂  Még egy ilyet találsz, és bokán rugdoslak… egyébként….

Ő: – VCS???

Én: – Vákumcsomagolt

Ő: – Itt a narancs üdítőnél az van írva, hogy FÁÜ???

Én: – Felárazott Üveg 🙂

Ő: – Ez biztos, vagy most találtad ki?

Én: – Biztos most találtam ki….

Ő: – Oké, de akkor a chipsnél miért van oda írva???

Én: – Rákeresek gugliba, jó, akkor megnyugszol??? És rakd el az újságot! :))

Rákerestem! Lédigre rájöttem, hogy azt jelenti, hogy ki van mérve… Tehát egy csirke egy kiló és kész… A másikra nincs értelmes magyarázat…:) FÁÜ lehet hozzászólni, ha tudjátok! 🙂

Gábor: – És hogy tudnak egész csirkét 1 kg-ra nevelni???

Én: – Lemérik, ha sok, akkor kivesznek egy szárnyat vagy combot…:)

Ő: – És ha kevés?

Én: – Akkor visszatömik bele a zúzáját vagy amit akarnak….

Így telnek a percek nálunk és lassan órák lesznek belőle:)))

 A tegnapi “lazítós” nap után ma újra munka volt… Na, azért bele nem szakadtam – sajnos… Jobb szeretem a pörgős napokat, az idő is jobban telik, meg pénzt is lehet keresni…

Délután bejött az üzletbe egy férfi…. Nálunk vett ilyen skandináv foteles garnitúrát… A fejemben már kezdtek pörögni a gondolatok, hogy mégis mi történhetett vele, meg elég zűrös lesz a garanciáját elintézni…. De nem azért jött!!!

FALHOZ VÁGTA AZ EGYIK FOTELT, SZÉTTÖRT, KELLENE HELYETTE MÁSIK UGYANOLYAN!!!!

Agresszív állat…. Mondtam kollégámnak, hogy ami itt van viheti, de csak párban, hogy ha megint dobálózni lenne kedve, legyen neki rögtön kettő…

Milyen ember az ilyen? Hogy jut el odáig valaki, hogy FALHOZ vágjon egy fotelt?

Végén elment, nem vett semmit… Valahol nem is bánom…. Persze, nekem minden vevő egyforma kellene hogy legyen…. De mindennek van határa….

 Abban a piszok nagy szerencsében volt részem, hogy a kollégámmal együtt elutazhattunk Nyíregyházára egy régi gyártónk új termékeinek a bemutatójára!

Na, ha már nekem szenvedni kell, gyorsan beszerveztem a páromat is, egyrészt szeret vezetni, másrészt szeret engem….:) Ráadásként jött még a kollégám barátnője, tehát négyesben kezdtük meg a nagy utazást…. Szó szerint az, ugyanis tőlünk 3 órás út oda, és mily meglepő, ugyanannyi vissza is….

Alföldről indulván átszeltünk három megyét legalább… változatos tájakkal… Az mondjuk az én gyengém… a szép táj…. hegyek…(na, azok most nem voltak!)

Föld felszántva…. tanya….föld bevetve…tanya…föld locsolva….tanya… tehenek…madarak…néha egy-két horgásztó…

Beérünk végre lakott területre….egy templom, egy kocsma, 20 ház…hát nem volt egy nagyvárosi fejemkapkodom a sok látnivalótól… tovább….benzinkút – pisilni – kávé…autóba be…rossz út, még rosszabb út, föld út csak lebetonozva…. Párom mondta, hogy olyan, mintha vonattal mennénk…. kicsit zakatoltunk na! 🙂

Debrecen!!! Hát itt már azért kicsit lelkesedtem, egyből mentem volna centrumba nézelődni nagytemplom ügyben… elég volt addigra a pusztaság látványából… házakat akartam, szép házakat! Sok embert…. Centrum tábla egyenesen – gps: fordulj le….. Lefordultunk… Jó, majd hazafelé, de akkor már tutira… benzinkút – pisi – kávé nem…. Eljutunk Nyíregyházára… bazi hosszú út, két oldalán csak ilyen gyártók meg nagykereskedések…. Nézzük táblákat, sehol a mi célunk… Ok, akkor elmegyünk megcsodáljuk az utca végén sok szép palotát… Basszus, olyan házak voltak, hogy hirtelen azt se tudtuk eldönteni, melyiket fogadnánk el szívesen…:) Visszafordul, gyártók utcája újra… Mi kis táblát kerestünk, erre akkora volt nekik, hogy szemünket kiverte!! MEGÉRKEZTÜNK! Fellélegzés, mégis jó helyre navigáltunk (bár nem rajtam múlt…)

2 órát eltöltöttünk matrac és bútornézegetéssel, nagyon kedvesek voltak, de tényleg! 🙂 Kávé – persze kérünk!:) Üdítő, pogácsa, szendvics… Fontos és meggyőzendő embernek éreztem magam… Mondjuk eddig is szerettem a termékeiket, nem a kávéjuk miatt rendelek tőlük:) Még egyszer körbenézünk, induljunk… Baromi messze lakunk…. És nem csak távolságban, árakban is…. Mert a saját termékeik mellett árulnak másét is… Na olyan fotelban ültem, amilyenben többet nem fogok! 480.000,- egy azaz egy darab fotel… Jó-jó kva kényelmes volt…:) Peti ült az egyikben, én a másikban… Egyszer látom, hogy drágám megindul hátrafelé… Mert ilyen tv-nézős, olvasós, alvós, dönthetős volt… Ok, akkor az enyém is megy bizti… Nos, nem… Azt gondolták, hogy béna vagyok boltos létemre egy nyomorult fotellel sem bánok el…. Próbáld még egyszer… Próbálom, az enyém ugyan nem ment sehová… Akkor szóltak fel lentről, hogy megtaláltuk az állítóját oldalt… Kicsit rájöttünk és nevettünk, hogy az enyém akkor azért nem… Mert az fixre volt állítva… Mondjuk ennyi pénzért kitalálhatta volna a hülye fotel, hogy hátra akarok dőlni… Jó volt, köszönjünk, menjünk…

És igen! Bementünk Debrecen központjába, és megkerestük a sárga igen nagy templomot, ettünk a sétálóutcán, sétáltunk, teret néztünk, ittunk kávét, és hazaaaaa…..

Alig vártam… Bár ha azt nézzük, 3 óra út oda – 2 óra ott – 3 óra út haza…. A hülyének is megéri nem??? 🙂 Legalább elmondhatom, hogy arra is jártam már… Országjáró vagyok!!! 🙂

-Most hol lennél szívesen?

Életem egyszerű, nem tudom, hová jutok….

Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt…

És jött egy furcsa érzés, 

Vad erővel elkapott. 

Igen, úgy éreztem, 

Kezeimmel elérhetném a Napot.

Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek,

Ne kérdezz semmit, Te ezt most úgy sem értheted

Szeretem a fákat, szeretem a levegőt és szeretnék élni….

-Mit gondolsz a szeretetről?

Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,

A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian…

Hó és hideg, de a szándék meleg,

A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,

Egyszerűen érezni kell.

Egy út van, én ebben hiszek:

A mindent elsöprő szeretet,

A rossz felett győzni fog a jó!

–Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?

Sötét fegyverekkel ne játsszon hát senki!

Elvenni a jövőt: nincs rá mentség semmi.

3. Akikhez hozzávágom a pöttyöst:

Forgószellő

Top Secret

Eliana

Bíborlili

Kardfogú Nyuszi

És hatodikat nemtok írni, mert Szamócámat már kilőtték, (na nem a Holdra…) arról meg gőzöm nincs, hogy ki mert még olvasni engem….

Én nagyon élveztem a játékot, bár először kicsit megijedtem a feladat nagyságától… De rendesen megdolgoztatott, és jó volt! J