Levél bátyámnak:)

Drága Egyetlen Bátyuskám! 🙂

Napok óta rágódom rajtad és aggódom… Mennyivel könnyebb lenne, ha felkapnám a telefont, rád csörögnék és egyszerűen megkérdezném, hogy érzed magad, kell-e segítség, szeretnél egy kicsit beszélgetni… Ismersz, ez nem én vagyok, tehát megint a levélírás maradt. Így aztán elég egyoldalú „beszélgetésünk” lesz most 🙂

Megütötte a fülem egy mondat, mikor felvázoltad a problémáitokat: „Helga azt mondta, hogy egyre inkább hasonlítok apámra, és valahol igaza is van…” Első reakcióm az volt, hogy hát igen…. később úgy éreztem: van amiben igen… De tudod mit gondolok most? NEM!

Te nagyon jó ember vagy! Önzetlenül próbálsz segíteni másokon, nem tehetsz róla, hogy nem tudják értékelni! Te vagy az egyetlen ember népes családunkból, aki fontosnak érezte, hogy összetartsa, ápolja a rokoni kapcsolatokat… Alkalmatlanok vagyunk rá, hogy valódi családként éljünk egymás mellett, de ez szintén nem a te hibád…Te próbálkoztál….

Amit elértél az életben, mind magadnak köszönheted! Sem anyagi segítséget, sem annak hiányában az erkölcsi támogatást, biztatást nem kaptad meg senkitől! Mégis mentél előre rendületlenül! Fel tudtál állni már nem egyszer a magad erejéből, mikor más már feladta volna…. A magad erejéből teremtettél házat, autót, építettél fel vállalkozást…. Nem tudom, hogy mi lesz végül veletek, együtt vagy külön folytatjátok-e, de irigylem és becsülöm benned, hogy ilyen erős vagy! 🙂

Amit elértem az életemben neked köszönhetem!! Te adtál nekem munkát, és az akkori első mondatod adott nekem elég lökést ahhoz, hogy meg akarjam állni a helyem, be tudjam bizonyítani neked és magamnak, hogy nem hiába fektetted belém a bizalmadat, nem könyöradományt kaptam, hanem célokat… Azt mondtad nekem mikor felajánlottad az állást, hogy nem fog érdekelni, hogy a húgom vagy, ha nem jól végzed a munkádat, ugyanúgy kirúglak, mint mást! Kemény szavak voltak ezek, de kellettek, hogy akarjak megfelelni a követelményeidnek… Kellettek, mert talán ha nem jelented ezt így ki, akkor nem lebegett volna a szemem előtt célként az, hogy valóban kiérdemeljem itt a helyem….

Nagyon sokkal tartozom neked! Kicsit apánk helyett apám voltál. Sok helyzetben gondoltam arra, hogy könnyebb lenne, ha segítséget kérnék tőled, de azért sem kértem, hisz te is egyedül boldogultál… Mégis, ha végképp rászorultam, soha nem utasítottál el, meghallgattál, ha kész voltam beszélni a dolgaimról, utat mutattál és segítő kezet nyújtottál, hogy el tudjak indulni előre….Irányt mutattál nekem, egy szintet állítottál fel a szememben az értékrendeddel… Igyekszem úgy élni az életemet, hogy büszkén mondhasd, hogy Ő a húgom! Mert én nagyon büszke vagyok rá, hogy TE vagy a testvérem! 🙂

Nem érezheted úgy, hogy lassan olyan leszel, mint az apánk! Apánkra nem jellemző tulajdonságaid vannak!

TE NAGYON SZERETHETŐ VAGY! 🙂

Kemény próbák elé állít az élet téged, de én TUDOM, hogy most is megoldod, feldolgozod, újra felállsz, és még erősebb leszel a végére. Vagy a kiscsaládoddal együtt vagy egyedül új társat keresve, de az legyen előtted, hogy egy életed van, és a legfőbb célod azt boldogan leélni!

Bár nem beszélünk egymással napi szinten, bár nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy normális családban felnőtt testvéreknél természetes és könnyedén megoldják a kommunikációt egymás között, azért mi is haladunk előre, és szeretném, hogy tudd:

Ha másként nem is tudok, de gondolatban mindig veled vagyok!

Nagyon szeretlek és nagyon büszke vagyok rá, hogy a testvéred lehetek!

A