– Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?
Értsd meg, nem szabad a múltat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék kellemetlen is.
Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ülök és bámulok a semmibe.
Egyedül vagyok, nem szól senki sem.
Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nő,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő.
Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!
Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Úgy mondtam mindig, ahogyan éreztem én.
Mi itt maradunk, de elmehetne sok.
Ő mindig marad, a többi meg zokog.
Miért nem ő megy, mi itthon vagyunk.
Egy jó törvénnyel mi egyek vagyunk.
A felkelő Nap fénye eltakar,
A féltékenység úgy a szívembe mart.
Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sora megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.
Elragadta, megszerezte,
Szerelemlánccal megkötözte,
Két ember kell a boldogsághoz…
Nagy fájdalom ért és gyűlölni akartam.
Nemcsak megbosszulni, de ölni ha kell…
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.
Léket kapott közös ügyünk
Keményen alánk vágott a sors
Békében elválni, ez is valami?
Kereszthez ér az első fény,
Feloldozást ad és megtérést.
Egy éjszaka volt a kísértés.
De győzött a HIT és győzött a FÉNY.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: