Abban a piszok nagy szerencsében volt részem, hogy a kollégámmal együtt elutazhattunk Nyíregyházára egy régi gyártónk új termékeinek a bemutatójára!
Na, ha már nekem szenvedni kell, gyorsan beszerveztem a páromat is, egyrészt szeret vezetni, másrészt szeret engem….:) Ráadásként jött még a kollégám barátnője, tehát négyesben kezdtük meg a nagy utazást…. Szó szerint az, ugyanis tőlünk 3 órás út oda, és mily meglepő, ugyanannyi vissza is….
Alföldről indulván átszeltünk három megyét legalább… változatos tájakkal… Az mondjuk az én gyengém… a szép táj…. hegyek…(na, azok most nem voltak!)
Föld felszántva…. tanya….föld bevetve…tanya…föld locsolva….tanya… tehenek…madarak…néha egy-két horgásztó…
Beérünk végre lakott területre….egy templom, egy kocsma, 20 ház…hát nem volt egy nagyvárosi fejemkapkodom a sok látnivalótól… tovább….benzinkút – pisilni – kávé…autóba be…rossz út, még rosszabb út, föld út csak lebetonozva…. Párom mondta, hogy olyan, mintha vonattal mennénk…. kicsit zakatoltunk na! 🙂
Debrecen!!! Hát itt már azért kicsit lelkesedtem, egyből mentem volna centrumba nézelődni nagytemplom ügyben… elég volt addigra a pusztaság látványából… házakat akartam, szép házakat! Sok embert…. Centrum tábla egyenesen – gps: fordulj le….. Lefordultunk… Jó, majd hazafelé, de akkor már tutira… benzinkút – pisi – kávé nem…. Eljutunk Nyíregyházára… bazi hosszú út, két oldalán csak ilyen gyártók meg nagykereskedések…. Nézzük táblákat, sehol a mi célunk… Ok, akkor elmegyünk megcsodáljuk az utca végén sok szép palotát… Basszus, olyan házak voltak, hogy hirtelen azt se tudtuk eldönteni, melyiket fogadnánk el szívesen…:) Visszafordul, gyártók utcája újra… Mi kis táblát kerestünk, erre akkora volt nekik, hogy szemünket kiverte!! MEGÉRKEZTÜNK! Fellélegzés, mégis jó helyre navigáltunk (bár nem rajtam múlt…)
2 órát eltöltöttünk matrac és bútornézegetéssel, nagyon kedvesek voltak, de tényleg! 🙂 Kávé – persze kérünk!:) Üdítő, pogácsa, szendvics… Fontos és meggyőzendő embernek éreztem magam… Mondjuk eddig is szerettem a termékeiket, nem a kávéjuk miatt rendelek tőlük:) Még egyszer körbenézünk, induljunk… Baromi messze lakunk…. És nem csak távolságban, árakban is…. Mert a saját termékeik mellett árulnak másét is… Na olyan fotelban ültem, amilyenben többet nem fogok! 480.000,- egy azaz egy darab fotel… Jó-jó kva kényelmes volt…:) Peti ült az egyikben, én a másikban… Egyszer látom, hogy drágám megindul hátrafelé… Mert ilyen tv-nézős, olvasós, alvós, dönthetős volt… Ok, akkor az enyém is megy bizti… Nos, nem… Azt gondolták, hogy béna vagyok boltos létemre egy nyomorult fotellel sem bánok el…. Próbáld még egyszer… Próbálom, az enyém ugyan nem ment sehová… Akkor szóltak fel lentről, hogy megtaláltuk az állítóját oldalt… Kicsit rájöttünk és nevettünk, hogy az enyém akkor azért nem… Mert az fixre volt állítva… Mondjuk ennyi pénzért kitalálhatta volna a hülye fotel, hogy hátra akarok dőlni… Jó volt, köszönjünk, menjünk…
És igen! Bementünk Debrecen központjába, és megkerestük a sárga igen nagy templomot, ettünk a sétálóutcán, sétáltunk, teret néztünk, ittunk kávét, és hazaaaaa…..
Alig vártam… Bár ha azt nézzük, 3 óra út oda – 2 óra ott – 3 óra út haza…. A hülyének is megéri nem??? 🙂 Legalább elmondhatom, hogy arra is jártam már… Országjáró vagyok!!! 🙂
Tudod, ha nem szégyellném annyira, már rég megkértem volna az anyut, hogy intézze el az ipsét. :))) Egyszerűen az elmúlt fél évben ez az egész nem volt prioritás. Nem érdekelt. A szék kényelmes, nem érdekel, hogy két árnyalattal sötétebb, mint a kanapé. Senki nem vette észre. :))) Tudom, mit kéne tennem az ürgével – és ha végre eljutok addig, meg is fogja kapni tőlem a magáét. Lehet, hogy megkérdezem tőle, akar-e az újságban az egyik cikkem alanya lenni – negatív példaként. hehehe
Csak jussak el addig… ne utálnék ennyire ilyesmit intézni! :))))
Most akkor tanítsalak? Hogy mitől tojunk be mi úgy igazán, boltosok??? Okos vagy te, nem írom le! 🙂 Attól nem, ha fél év alatt 3 telefon… Akkor te a hanyagolható, türelmes, vagy jó bolond kategóriába tartozol…. Melyik akarsz lenni? Telefon minimum 2 naponta, bemenni, asztalra csapni, vagy be sem menni, ajtóból ordibálva fogyasztóvédelemmel fenyegetőzni… Nálunk így csinálják… És nem fél év után, 1 hét csúszás a bútorukkal, és borul a bilijük…. Na, nem akartam, még is leírtam neked, hogy mit kell tenned:))) Holnapi feladatod megvan! Hajrá! Vagy add meg a számát, és majd én jól elbeszélgetek vele!
Nem türelem: lustaság. Utálok ilyesmit intézni. De most már kezdek beborulni, mert fél év alatt felhívtam 3x, mindig megígérte… szóval, érik bennem, hogy megfenyegetem vagy egyszerűen csak letépem a fejét. :)))
Jó, megbocsájtom! :)) De legközelebb azért az első gondolatod ha bútorbolt közelébe merészkedsz én legyek!! Egyébként január óta??? Ilyen türelemmel klónoztasd magad, és gyertek hozzánk! :)) Csak ilyen vevőket akarok!!!!! És ugye amit kívánunk valóra válik…
Jó, gondoltam egy kicsit arra a faszira is, akitől vettem a bútoromat. Hogy felhívom, és most már tényleg elküldöm a halálba, mert január óta nem húzta át a foteleimet, amit elszúrt. De ezt elhessegettem, és inkább Rád gondoltam. Pozitív gondolkozás, ugyebár. :)))
🙂
A SORS! Látod, én folyton mondom… Nyomot hagyunk egymás életében:) Mert egyébként kire gondoltál volna egy bútorboltban, ha én nem vagyok? És én kire gondolok naponta és szorítok neki, hogy újra meglelje önmagát? 🙂 Hát persze, hogy persze! De jó úton jársz, ez azért megnyugtató:)
És ha visszatérnek az igazi Szamszás bejegyzések, akkor tudom, hogy a helyeden vagy már! 🙂
Az ember azt hinné, csak odaállsz, aztán eladod, amit kérnek. Ma rájöttem, hogy a helyzet ennél sokkal összetettebb. Érdekes volt. :)) Még mindig azt írom… :(((
Jól van, akkor Neked is megvolt a kilométered! :)) A hétvégén nekem is kijutott – még mindig heverem.
Debrecenben csak egyszer jártam, picit – de a nagytemplom maradandó élmény.
Ma egy bútorboltban jártam munka céljából – csak az ország másik felén. Eszembe jutottál. :)))