SO(R)S

–         Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

Lehet egy igaz történet,Lehet mese, mégis szép.
Hallgasd, hogy történt velük:

Sorsszerű vagy véletlen,
hogy ott voltam a közelben,
és épp nagy volt a szívemben a bánat.

Azt gondoltam miért ne,
érhetne ma szerencse,
hozzád léptem és elmondtam hogy baj van.

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

Mert a szerelem keresi a szerelmet
Hidd el téged is valaki úgy szerethet
Ahogy szeretnéd hogy szeressen

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.

Ne dobj el mindent ne mondd hogy kár volt,
Nem vagy már közel és nem vagy még távol,
Még minden bennünk van csak a jelen vádol,
Még nem ölt meg mindent a hétköznapi mámor.

Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.

Nem vagy egy egyszerű eset,
Vagy könnyen kezelhető,
De keresem a kulcsot,
Hozzád, és ez érthető.

Nem kérem számon tőled
A múltad visszafelé.
Nem akarlak bezárni,
Azt akarom, hogy szabadon élj!

Ne legyen túl nehéz, az út, amin te lépsz,

Mert visszavárlak.

Arra kérlek, ne legyen túl nehéz neked,

El soha nem érlek, ha kettéosztod életed.

Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Ó, az az arc,
Ó, az a szempár,
Elkísér mindig, bárhová visz az út.

Aki csak egyszer is megérezhette Õt
Az már nem kér csak ad
Nem vesz el hisz tõle kap

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Álom ez a nap, mint mikor megláttalak,
Mint az első ölelés, olyan őrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom,
Ma még minden gyönyörű, érzed, milyen egyszerű?

Elmondom halkan csendben hogy mit akarok,
Elmondom halkan csendben hogy mi a titok,
Te vagy a lélektársam ó te vagy igen,
Ennyire egyszerű ez a nagy szerelem.

Nem kell más,
Egy boldog pillantás
Egy fénylõ ölelés
És ez elég
Hogy elviseljem még

Nincs más,
Én mégis féltelek.
Túl sokan éhesek
A boldogságra
Élnek szerelemre várva
Nem kell más…

Ha minden próbát túlélve
Egymás kezét fogjuk még,
Tudom, hogy akkor lesz vége,
Te gyõztél – és én.

–         Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?

Értsd meg, nem szabad a múltat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék kellemetlen is.

Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.

Ülök és bámulok a semmibe.
Egyedül vagyok, nem szól senki sem.

Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nő,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő.

Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!

Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Úgy mondtam mindig, ahogyan éreztem én.

Mi itt maradunk, de elmehetne sok.
Ő mindig marad, a többi meg zokog.
Miért nem ő megy, mi itthon vagyunk.
Egy jó törvénnyel mi egyek vagyunk.

A felkelő Nap fénye eltakar,
A féltékenység úgy a szívembe mart.

Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sora megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.

Elragadta, megszerezte,
Szerelemlánccal megkötözte,

Két ember kell a boldogsághoz…

Nagy fájdalom ért és gyűlölni akartam.
Nemcsak megbosszulni, de ölni ha kell…

Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.

Léket kapott közös ügyünk
Keményen alánk vágott a sors
Békében elválni, ez is valami?

Kereszthez ér az első fény,
Feloldozást ad és megtérést.
Egy éjszaka volt a kísértés.
De győzött a HIT és győzött a FÉNY.

Drága Sicc!  És bárki, aki olvas! J

A macskák nem dobálóznak! Gombolyaggal játszanak…. De ha már idegurítottad, megköszönöm,  megtiszteltetésnek veszem, és igyekszem megfelelni, bár nem könnyű….. Boldogult lánykoromban voltam rákattanva egy-két együttesre, ma meg már a rádió szól a kocsimban azt annyi… szégyen? Igen, gyalázat :))

A játék:

ZENEJÁTÉK

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

Az első kérdésre nekem is az LGT lett volna, de nem akarom, hogy Sicc plágiummal vádoljon, ezért választottam a másik szóba jöhetőt:

1. Edda

2. Kérdések:

– Férfi vagy, vagy nő?

Furcsa egy lány….

– Írj magadról!

Nem vagyok bûvész, ki pengét nyel a torkán
Nem vagyok fakír, ki parázson lép
Nem vagyok balek, kit hülyének néznek
Ki mindent kibír, mert épp te kéred.

Én vagyok én,
Ha a szél rezdül az vagyok én,
Én vagyok én,
Ha csendre vágysz az vagyok én

A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket,
A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal, minden szava vág.

Én vagyok én,
Aki táncba hív az vagyok én,
Aki elringat ha félsz,
Ha senki nem segít, majd én

Életemben sokmindent megpróbáltam…

Önmagam állítottam félre

Az egek felé kiáltottam
Rosszat soha nem akartam

Zárt ajtókat nyitottak ki másnak…

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.

Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat

De azért én nem adom fel,
Történjen úgy, ahogyan kell.
Mert az én mesémben a hősök győznek

Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!

 Lányom iskolájában Tescós mintára egyet fizet – kettőt kap cirkuszjegyeket osztogattak…. Ebből számomra még nem következett volna, hogy nekünk akkor feltétlenül el is kell mennünk, sőt a tiltakozás verbálisan is jelentkezett nálam, mikor megkérdezte: – Ugye elmegyünk? Válaszom egy erős – Nem hiszem!

Az én drága párom pedig eldöntötte sorsom, mert megvette a jegyeket…. Tehát ha akarom, ha nem engem elvisznek CIRKUSZBA kérem szépen…. Minden porcikám tiltakozott ellene, ki a fene akar büdösben, melegben kehes állatokat nézni a rájuk kényszerített feladatok végrehajtása közben????

Lassan megtanulja Petim, hogy bár én minden programra alapból nemet mondok, ha elrángat valahová baromi jól tudom ám magam érezni…. Nem értem, honnan jön ez az elutasításom, talán arra vágyom, hogy elém álljon és azt mondja: – Már pedig most az lesz, amit én akarok! 🙂

Meghatott a figyelmessége, mert nem nekem akart örömet szerezni, hanem gyermekemnek, ha a hülye anyja nem képes jól érezni magát, és megtagadja a közös programot, akkor elvitte volna ő egyedül! Annyira szeretem ezekért is:))

Amire számítottam, nem jött be…. Hatalmas sátor volt, zenekar játszott, s bár a melegben igazam volt, de se büdös nem volt, sem kehes állatok… Sőt!!!

Komolyan mondom, hogy néha még a szám is tátva maradt! Szerintem mi jobban élveztük az előadásokat, mint Fanni….

Gyönyörű lovak…. gyönyörű pasi volt az idomár (vagy mi)…. Aztán még több pasi, még több ló….. (Köszönöm, hogy nem adtál hangot alaptalan féltékenységednek drágám, mikor “ömlengtünk” a lánnyal a lovasfiú láttán) Aztán tevék, egy hatalmas elefánt….oroszlánok, kígyók, krokodilok, pókok….bűvész, akrobata meg minden egyéb… És profin és szervezetten és díszletekkel…. Pedig csak sátoros cirkusz…mi meg igen csak vidéken élünk… Láttuk a hatalmas munkát ami az egész mögött van, lenyűgözött, hogy mindenki tudta, mi a dolga….

Hálás voltam, hogy rám lett kényszerítve, el lettem rángatva:))) Kicsit újra gyerek voltam, lelkesedtem, tapsoltam…..de már felnőtt fejjel :))

Ilyen cirkuszt bármikor, máskor is, szívesen….

 Drága Blogdoktorok, név szerint Szamóca és forgószél:)

Ma beültem az autómba, TS vicce után szabadon: Nekem tényleg 206 :)) Gondoltam, ha már ilyen jól megfejtették nekem, hogy csak a sötét jövő és a bizonytalan lét, no meg valami jelképes akadály az amit az én autóbalesetes álmaim jelentenek, bátor leszek és nyomom neki….

No csak városomban mentem ügyeket intézni, de én komolyan olyan óvatos voltam, mint még soha…talán az oktatóm mellett voltam ilyen körültekintő eddigi autós pályafutásom során…. Mert azért bennem motoszkált, hogy jó dolog ez az álomfejtés, de ha a sors mégis így akart figyelmeztetni, csak legyek már résen! Hát nem? De! 🙂

Minden jól ment, amíg anyám kapujához nem kellett navigálnom a kisautómat parkolás céljából…. Keskeny utca, szomszédja a háza elé csinált egy szemétdombszerű kupacot, nehogymán oda autó álljon… És annyira koncentráltam, hogy abba bele ne menjek, hogy az út mellé ültetett sövényt kizártam a látómezőmből!!! :))

Nem kell megijedni, a sövény tovább nőhet, az autóm meg kissé karcos lett jobb oldalt, de nagyon klassz hangja volt, előbb arra gondoltam, hogy ne kelljen megnéznem mit műveltem vele, soha többet nem fogom használni azt az oldalát….:)

Álomfejtés: Sötét jövő = ma el volt borulva az idő:)

                  Bizonytalanság = ma elég bizonytalanul vezettem:)

                  Akadály = út szélére ültetett sövény:)

Ennyi! Adjátok vissza az orvosi – álomfejtős diplomátokat, Szamszától kobzom a díványát, jót tesz a derekamnak akármilyen kemény is…. és nyugodtan analizálhattok tovább, de én csak kacagok:))))

 Na kérem szépen! Így mennek itt a dolgok! Hipp-hopp, ripsz-ropsz…

Szamsza doktornő és álomfejtő kemény díványán történő (nem rosszra gondolni!) elbeszélgetésünk folyományaként rávezetett, hogy VEZETHETEK!!! :)) Mit nekem sötét jövő, bizonytalanság meg egyebek…. Egy a lényeg, beülhetek, mehetek…. De ha véletlenségből kifolyólag mostanság mégis elszenvednék egy apróbb balesetet, visszaveszem a diplomáját drága doktornő, elkobzom a kurvakemény díványát és jól eladom a boltomban! :)))

Egyébként szépen elbeszélgettünk egymással, egyetlen ember volt e helyen, aki segítségemre sietett! Ennyit a többi hálátlan blogolvasómról! :)) Tőletek aztán virraszthatnék, attól félve, hogy ismét baromságokat álmodom össze… 🙂

 Minden éjjel álmodom, ami elég fárasztó tud lenni ám! Néha emlékszem, néha nem… Most már én is elmondhatom viszont, hogy vannak visszatérő álmaim! 🙂

Mondjuk jobban örülnék, ha valami virágos rétes, pillangós, szerelmetes visszatérőm lenne, de nem…

Tegnapelőtt éjjel: Megyek az autókámmal, kereszteződésből meg félig kilógva áll egy kék autó, de ugye a kressz szerint nekem van elsőbbségem, tehát én megyek tovább. De nem kerültem ki elég nagy ívben, elkaptam az elejét a kocsinak, az ürge meg elkezdett velem ordibálni…. Felébredtem….

Tegnap éjjel kifordulok az utcánkból, és rájöttem, hogy vakon vezetek, nem láttam semmit. Próbáltam emlékezetből kormányozni, de szintén belementem egy másik autóba. Felébredtem… Nem volt kellemes érzés…

Na, akkor álomfejtők jelentkezzenek! :)) Soha nem karambolóztam, nem néztem ilyen filmet a napokban, nem láttam balesetet mostanában…. Mi a fészkes fenének álmodok ilyen baromságokat????

És a fő kérdés: Akkor most beüljek vagy ne üljek? :))

Drága Egyetlen Bátyuskám! 🙂

Napok óta rágódom rajtad és aggódom… Mennyivel könnyebb lenne, ha felkapnám a telefont, rád csörögnék és egyszerűen megkérdezném, hogy érzed magad, kell-e segítség, szeretnél egy kicsit beszélgetni… Ismersz, ez nem én vagyok, tehát megint a levélírás maradt. Így aztán elég egyoldalú „beszélgetésünk” lesz most 🙂

Megütötte a fülem egy mondat, mikor felvázoltad a problémáitokat: „Helga azt mondta, hogy egyre inkább hasonlítok apámra, és valahol igaza is van…” Első reakcióm az volt, hogy hát igen…. később úgy éreztem: van amiben igen… De tudod mit gondolok most? NEM!

Te nagyon jó ember vagy! Önzetlenül próbálsz segíteni másokon, nem tehetsz róla, hogy nem tudják értékelni! Te vagy az egyetlen ember népes családunkból, aki fontosnak érezte, hogy összetartsa, ápolja a rokoni kapcsolatokat… Alkalmatlanok vagyunk rá, hogy valódi családként éljünk egymás mellett, de ez szintén nem a te hibád…Te próbálkoztál….

Amit elértél az életben, mind magadnak köszönheted! Sem anyagi segítséget, sem annak hiányában az erkölcsi támogatást, biztatást nem kaptad meg senkitől! Mégis mentél előre rendületlenül! Fel tudtál állni már nem egyszer a magad erejéből, mikor más már feladta volna…. A magad erejéből teremtettél házat, autót, építettél fel vállalkozást…. Nem tudom, hogy mi lesz végül veletek, együtt vagy külön folytatjátok-e, de irigylem és becsülöm benned, hogy ilyen erős vagy! 🙂

Amit elértem az életemben neked köszönhetem!! Te adtál nekem munkát, és az akkori első mondatod adott nekem elég lökést ahhoz, hogy meg akarjam állni a helyem, be tudjam bizonyítani neked és magamnak, hogy nem hiába fektetted belém a bizalmadat, nem könyöradományt kaptam, hanem célokat… Azt mondtad nekem mikor felajánlottad az állást, hogy nem fog érdekelni, hogy a húgom vagy, ha nem jól végzed a munkádat, ugyanúgy kirúglak, mint mást! Kemény szavak voltak ezek, de kellettek, hogy akarjak megfelelni a követelményeidnek… Kellettek, mert talán ha nem jelented ezt így ki, akkor nem lebegett volna a szemem előtt célként az, hogy valóban kiérdemeljem itt a helyem….

Nagyon sokkal tartozom neked! Kicsit apánk helyett apám voltál. Sok helyzetben gondoltam arra, hogy könnyebb lenne, ha segítséget kérnék tőled, de azért sem kértem, hisz te is egyedül boldogultál… Mégis, ha végképp rászorultam, soha nem utasítottál el, meghallgattál, ha kész voltam beszélni a dolgaimról, utat mutattál és segítő kezet nyújtottál, hogy el tudjak indulni előre….Irányt mutattál nekem, egy szintet állítottál fel a szememben az értékrendeddel… Igyekszem úgy élni az életemet, hogy büszkén mondhasd, hogy Ő a húgom! Mert én nagyon büszke vagyok rá, hogy TE vagy a testvérem! 🙂

Nem érezheted úgy, hogy lassan olyan leszel, mint az apánk! Apánkra nem jellemző tulajdonságaid vannak!

TE NAGYON SZERETHETŐ VAGY! 🙂

Kemény próbák elé állít az élet téged, de én TUDOM, hogy most is megoldod, feldolgozod, újra felállsz, és még erősebb leszel a végére. Vagy a kiscsaládoddal együtt vagy egyedül új társat keresve, de az legyen előtted, hogy egy életed van, és a legfőbb célod azt boldogan leélni!

Bár nem beszélünk egymással napi szinten, bár nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy normális családban felnőtt testvéreknél természetes és könnyedén megoldják a kommunikációt egymás között, azért mi is haladunk előre, és szeretném, hogy tudd:

Ha másként nem is tudok, de gondolatban mindig veled vagyok!

Nagyon szeretlek és nagyon büszke vagyok rá, hogy a testvéred lehetek!

A