Olyan izén érzem magam mostanában… A szavak nem fogytak ki belőlem, csak nem tudtam betűkké formálni őket… Sőt, annyi minden kavarog bennem, annyi érzés. A legfontosabb a leveledben írtak drága… Azt hiszem, az épített bennem gátat, azért nem írtam eddig. Megdöbbentett, hogy zavar a nyilvánosság… Nem akarom azt sem, hogy kényszernek érezd a hozzászólásokat… Hülye dolog ez, mert pontosan tudom, hogy soha nem lesz belőlem ÍRÓ, a késztetés a megmérettetésre mégis bennem van. Vágyódom az elismerésre, a kritikákra olyan emberektől, akikkel soha nem találkoztunk, csak az írásainkból merítjük „barátságainkat”. Írhatnék csak magamnak… írhattam volna úgy, hogy soha nem tudod meg… Titkos blogot is vezethetnék… De eddig sem voltak titkaink, nem akarom most elkezdeni… Azt gondoltam, úgy éreztem, hogy velem együtt örülsz. Az írásaimra kapott értékelés, a hozzászólások simogatják a lelkem, választ adnak kicsit arra, ami lehetnék…
Nem teregetem ki a magánéletünket, csak amennyire szükségesnek tartom. Ezzel nem veszek el az értékéből, megmaradnak kettőnknek a csodálatos pillanataink. Abba akartam hagyni az egészet, miután olvastalak… Hiányozna, ezért nem teszem. Lehet, hogy ki vagyok éhezve az életemből eddig száműzött – még ha felszínesnek is számít – kapcsolatokra. Nem tagadhatom meg magamtól az esélyt, hogy nyissak más emberek felé. Érthetetlen ez, még nekem is 🙂 Hiányoznának Szamóca, Sicc, Eliana életének történései. Csodálom, ahogy írni tudnak, miközben bosszankodom a felismeréstől, hogy én így soha nem fogok… 🙂 Imádom a „beszélgetéseinket” Szamszával, valahogy úgy érzem, hogy egy hullámhosszon vagyunk… Kevés emberről mondhatom el ezt a körülöttem élőkből… Mindennek ellenére a te helyed a szívemben, a lelkemben megingathatatlan. Amellett, hogy a szerelmem, a társam vagy mindenben, mindig TE leszel a legjobb és egyetlen barátom is! 🙂
Feloldalak a kényszer alól, hogy hozzászólást írj! (Bár eddig sem vártam el….) Elég ha olvasol, és este elmondod a véleményed, vagy csendben megjegyzed, hogy „olvastalak”. Neked nem kell írnod, te tudsz beszélni édes…:) A gondolataidra, a véleményedre, a kritikádra azonban szükségem van… Mint ahogy rád is… Még 50 évig!! 🙂
Igen Sicc! :)) Minden világos! 🙂 Köszönöm neked is….:)
hohohó!Biztos többen olvasnak,mint amennyien kommentelnek!Igen ,érdekes,hogy leírni néha könnyebb…csak a fránya írott kommunikáció elérthető…De most EZT is megbeszéltétek!:))
Nagyon helyes!
Nem gondoltad tán,hogy csak úgy ukk-mukk-fukk lelépsz innen!?:)))
Jövök majd én is nemsokára,mostmár kicsit jobban vagyok.:)
Örülök, hogy minden tisztázódott! Szerintem amúgy jót tesz Neked ez a blog. Úgyhogy csak írd tovább! :)))
Hupszi! :)) Elnézést kívánok! 🙂 3 személyesre duzzadt a “rajongótáborom” :)))) Forgószél olyan ritkán vagy mostanában, hogy meghökkentem a neved láttán! :)) Ezért aztán az igazolatlan még mindig neked járna! 🙂 Írjál már, alig várom! Hiszen látod, hogy én sem bírok a véremmel, úgy néz ki, hogy meghatározhatatlan időre ittragadtam! 🙂
Na akkor !
Olvastalak Drágám!
Innentől kezdve lehet írogatni újra tovább a blogot 🙂
No-no!
Kicsit itten lemaradtam!:)))
Miről van itt nagyban szó???
Méghogy fölhagyni a blogírással!:))
Vigyázz,mert egyből beírom az igazolatlant!:)))
Szerelmem!
Hát nem most írtam le, hogy nem kell “hozzámszólnod” ??? :))))
A rajongótáborom két személyes, ezért nem nevezném tábornak…:)) Rajongóim azonban lehettek, ha akartok, mindketten… kényszer nélkül…. :)))
Köszönöm, hogy vagy nekem! És én is téged! 🙂
Semmi problémám azzal, ha írsz és azzal sem amit leírsz. Egyáltalán nem zavar, hogy itt a többiekkel megbeszéltek dolgokat, még ha van olyan is ami személyesebb. Nekem kell változni ehhez a dologhoz.
Szeretlek ! 🙂
Drága Szamsza! 🙂 A családi békénk hál istennek még soha nem került veszélybe! Nehéz lehet egy olyan emberrel együtt élni, aki inkább írja mint kimondja a gondolatait… Ebből aztán kialakulhatnak félreértések, mert mire leírom az én érzéseimet, lehet a másik fél már másként érzi, gondolja… 🙂 De konfliktusaink, veszekedéseink se voltak soha… 🙂 A véleményed pedig nagyon jól tudod, hogy számít! És ne is rejtsd el, szükségem van rá! 🙂 Köszönöm neked.
Drágám! Féreértetted a helyzetet és pontosan ezért mondtam neked, hogy nem szeretném, hogy emiatt abbahagyd mert én is imádom olvasni ahogy írsz és ahogy látom rajongótáborod is alakult itt 🙂
Nagyon-nagyon Szeretlek!
Igen, Te is hiányoznál és szeretem, amiket írsz és ahogyan teszed. Szerintem blogolni jó, és jó ez a társaság. Nekem is sokat ad.
Szóval, remélem, megmarad a családi béke is és a blogírásod is! Örülnék neki! Már, ha számít a véleményem… 😀 😡