Eliana libája :)

Nahát! És még egyszer hát naaaaa! Alant megpróbálkoztam végre azzal foglalatoskodni, amiért valójában a blogot indítottam… Cseppet sem egyhangú életem történéseinek valamilyen – irodalminak csak nagyon jóindulattal nevezhető és sajnos csak ritkán humoros – formába öntésével. Deeee! Nem tudok kivetkőzni magamból, és ismét elvágtam a vénámat ami az írói lenne…. Olyan történt ma velem, hogy azt muszáj leírnom! Nagy ráérő időmben ami nem a munkanélküliségemből fakad, hanem a munka nélküliségemből, ma sem mulasztottam el felkeresni itt az nlc-n a kedvenceimet. Így aztán mint mindig: betévedtem Eliana Szöszmókjaiba…. Rendesen elszórakoztam az írásán, még hozzá is szóltam, mert ugye írásban nem bírok ám a számmal…

Megindultunk hazafelé a munkahelyről, mikor is az autóm sípolva jelezte hülye gazdájának, hogy hát tankolni kéne… Befordultunk az első útba ejthető benzinkútra, nehogy már a pusztába ragadjunk az üres tank miatt… Kollégám szokott tankolni, mivel én nőből vagyok és nem érintettem még kútfejet (ha egyáltalán így hívják) soha életemben, meg egyébként is nekem kell fizetni, mivel az én autóm… Tehát gyanútlanul bementem, elviccelődtünk a kutassal, hogy a tök üres kúton biz az az egy az én autóm… Lévén ma áremelés volt, szerintem örültek hogy valakit végre kiszolgálhatnak, mert elkezdte kérdezgetni nincs-e még szükségem valamire?

 -Magnum jégkrém ebben a jó időben? – kérdezte. (Hideg van nálunk is, igen. De nézzük el neki, vicces akart lenni.)

-Köszi nem – válaszoltam én, a bőbeszédű.

-Akkor egy sorsjegyet? – reménykedve nézett rám.

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉsssss igen! Gondoltátok volna, hogy van ilyen? Én megmondtam nektek! A sors! Bizony!

Mert nekem aztán nem az ugrott ám be erről a kérdésről, hogy mit nyerhetek vele, mert én azt már tudtam! Egyből Elianára gondoltam, hogy ő nyert egy ilyen bigyóval, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne röhögjek fel hangosan!  Aztán imádkoztam, hogy ne nyerjek üdítőt én is, mert akkor majd jól postára adom neki az enyém sorsjegyet növelve esélyeit ama bizonyos hőn áhított Liba-Leon – ra! Büszkén jelenthetem, hogy NEM nyertem!  A kutas szerintem hülyének nézett, embert még így örülni nem nyertes szelvénynek tutira nem látott… Csendben megjegyezte, hogy beküldhetem ám… Én meg a szavába vágva benyögtem nagy vigyorgásom közepette, hogy tudom… És kisétáltam és egész úton hazafelé ezen mulattam. Mert mekkora az esélye, hogy pont ma olvastam nála erről és pont ma pont egy ilyen nyerős kútnál állunk meg tankolni???? Naaaaa? Hát ekkora!

Tehát Eliana! Van nálam egy esélyed!