SO(R)S

Pepitában

 


Mindig tele van a fejem gondolatokkal, de ahogy benneteket olvaslak egyre csak jönnek és jönnek újabbak!




összeültök az asztal körül és esztek, az az ÉLET… sokan vagytok, szeretetben.. Mindenki aki számít…” A legnagyobb igazságot mondtad ki, SEMMI nem fekete és fehér!! 7 ember egy házban… sokan vagyunk, sokszor szeretetben… Megkaparnád a felszínt rengeteg lenyelt mérget, ki nem mondott érzést, konfliktuskerülésből fakadó sok kétértelmű mondatot találnál…




SEMMI nem fekete vagy fehér!! Több generáció együtt… csodálatos lehet – mondod most. Van ebben nagyon sok jó is… és sok-sok türelemre intés… Alkalmazkodsz azokban az órákban, amiket otthon tudsz tölteni… És néha álmodozol egy külön lakásról, főleg hogy tudod milyen önállóan élni…




Szeretnék olyan ember lenni, akit nem érdekel mások érzése… Nem érdekelne, hogy megbánthatom azzal, ha kimondom a véleményem!


Szerencsés aki ilyennek született… Én hordozom magamban (hülye skorpió-tulajdonság), nem tudok felejteni… csak elraktározni és rácsukni az ajtót… megpróbálni vállat vonni olyan problémákra amik nem kellene, hogy téged érdekeljenek, érintsenek… Az empátiám fejlettebb a többi embernél… Ahogy belépek az ajtón tudom, ha feszültség van… és keresem az okot…mert azt mindig tudni akarom! Valószínűleg mazochista hajlamaim is vannak, mert sokszor jobb lenne, ha nem járnék a dolgok végére!




Számtalanszor előfordul, hogy az érintett felek csatározásain napokig agyalok, miközben közöttük már újra rendben van minden.




A kezdődő harcokat leépítem valami odavetett humorral…ők nevetnek… én szenvedek…




Mennyivel könnyebb lenne, ha fekete vagy fehér lenne!!




Közben pedig vitatkozom önmagammal, mert nekem semmi nem elég jó!




Nagy és szerető családot akartam…asztal körül evés közben beszélgetni…olyat, ahol hazaérve megkérdezik milyen napom volt!




Megkaptam!!!! Akkor miért??? Miért nem tudok megelégedni azzal amim van, miért nem siklok el a dolgok felett úgy, ahogy más ember tenné?




EZ vagyok ÉN! 🙂 Képzeld, még a te problémáidon is képes vagyok napokig agyalni!!! :))




Kicsit zizzent lehetek, ha nincs gondom csinálok magamnak!




Néha eldöntöm, hogy megváltozok…de olyan régóta vagyok ilyen, rájöttem így vagyok ÖNMAGAM!

Ki aludt a szobácskánkban?

 


Vége lett a bulinak (annak a részének, amiért mi ellátogattunk oda), kitalálták, hogy nézzünk napfelkeltét!


Én imádom a Balatont, biztos a napfelkeltét is imádnám, ha nem aludnék azokban a percekben átlagos hétköznapokon… Most sem tudtam kivárni, igazság szerint tőlem aztán már fel is kelhetett éppenséggel, addigra már kissé fáradt voltam. Ráadásul olyan de olyan szél fújt, hogy egyből elfeledtette velem az összes romantikus képzelgést, ami a napfelkeltéhez kapcsolódhat. A srácokhoz – elfelejtettem említeni -, természetesen tartoztak lányok is… Már a buliba is az egyik fiú fuvarozta őket, jegyet is ők adtak nekik… Na, velük akartak napfelkeltézni… Mi meg Petivel elindultunk az autóhoz, majd jönnek utánunk, ha felkeltették a napot…


Jöttek is pár perc múlva, meg mentek is… mert nagylelkűen felajánlottuk nekik, hogy előbb a lányokat fuvarozza haza, mi megvárjuk… pedig bazi hideg volt, de hát a jó szívem…


Srác visszajött értünk, elég idegesen közölte velünk, hogy a lányok úgy döntöttek, nálunk alszanak!!! Viccelsz? – kérdeztem, akkor még reménykedve, hogy igen…


-Nem viccelek, már meg is ágyaztak maguknak a földön! Először azt akarták, hogy mi aludjunk ott (mármint a fiúk), de megmondtam, hogy az szóba se jöhet! – válaszolt mérgesen.


Na, már akkor én is felmérgeltem magam! Az egy dolog, hogy bevállaltam a 4-en egy szobában alvást… már ez is elég nagy áldozat volt tőlem! De hogy még vadidegen nők is aludjanak ugyanabban a szobában????


Akkor még azért reméltem, hogy mire mi hazaérünk meggondolják és elhúznak onnan… vagy legalább megvárnak MINKET is, és megkérdezik, hogy mi a véleményünk…


Aha, persze! Beléptem a szobánkba, hálózsákok leterítve a MI ágyunk lábánál, a fiúk párnái elszedve…igaz is, minek az nekik… és tényleg, nálam meg abszolút megszokott dolog, hogy akárkik aludjanak a lábamnál… Fúúújjjjjj!!!!


A drágaság felnéz rám ártatlan szemekkel a jól megvetett ágyikójából és megkérdezi: -Ugye nem baj, hogy itt alszunk?


És akkor most erre mit mondjak????? Basszus gyakorlatilag már beköltöztek addigra… nekem akkor már ne udvariaskodjon…


– Ha Robnak nem baj, akkor biztos úgy jó! Egyébként én is szívesen aludnék a földön, ha ingyen van! – szúrtam oda neki amolyan Anitás hangsúllyal. Aztán fogtuk magunkat, meg a még megmaradt üveg bort, és a másik srác kíséretében kiültünk a teraszra fél 6 magasságában…


Mert a srác is rendesen felhúzta magát, hogy 1 dolog a földön alvásuk, de az már sok, hogy az ő párnáját kérdezés nélkül kisajátították… Kijött Rob és közölte, hogy a  lány majdnem sírva mesélte a másiknak, hogy mit mondtam… Ki nem tojik rá???


Ültünk a teraszon, kivilágosodott rendesen… ittunk, nevettünk a kínunkon, meg aztán már mindenen… és csakazértis hangosak voltunk!


A „kedves” idős „hölgy”, akitől a szobácskánkat béreltük meg is jelent 7 körül, próbált volna csevegni, aztán csak kinyögte, hogy húzódjunk már kissé arrébb… Megígértük…maradtunk… 8-kor feküdtünk le, reméltem, hogy átgázolok majd rajtuk az illuminált állapotomnak köszönhetően, de hát az ösztöneim még működtek…


Nagyon szarul aludtam! Ami azért nagy szó nálam, mert én bármikor és bárhol zavartalanul elalszom… 12 környékén végighallgattam, hogy a banya az unokájával az ajtónk előtt megbeszéli az ebédet… aztán a kukoricát…aztán valaki kiabált  valakinek, hogy telefon… ajtócsapódások, csoszogás, futkosás… 2-ig bírtam, aztán már némán könyörögtem magamban Petinek, hogy ébredjen fel és húzzunk el innen a picsba…


A terv az volt – ó én kis naív!! -, hogy 2 éjszakát maradunk, a másodikon Robék még elmennek Sound-ra, nekünk ugye arra nincs jegyünk, tehát miénk a szoba… Jah! Szerettem volna egy kettesben eltöltött éjszakát… igen! Szeretkezni – összebújni – beszélgetni – aludni akár vasárnap délig…


EZ a tervem füstbe is ment, nem akartam – tudtam volna az öreglánnyal az ajtónk előtt… vagy azt várni, hogy mikor toppannak be esetleg még más kedves ismerősök, akik csakis az én lábamnál akarnak aludni!


Ami még feldühített, hogy a 2 nyomorult fekvőhely 8.000 Ft volt kettőnknek 1 !! éjszakára! Ezért fizessünk ki még ugyanennyit??? Na nem! Megkajáltunk, próbáltunk kijózanodni annyira, hogy Peti haza tudjon vezetni…


Soha többé nem akarok idegenekkel egy szobában aludni!!!!


Egyáltalán nem akarok senkivel egy szobában aludni Petin kívül!!!


Na, még mindig irigykedsz Szamsza? :))


Ja, és Petinek epehólyag-gyulladása lett a kávé,cigi,bor,ideg összeállítástól… Egy darabig azt hitték, hogy gyomorvérzés! Szétaggódtam magam… már jobban van! 


Ennyit az én NAGY és ROMANTIKUS terveimről!!

Tombol-A

Én megmondtam, szóltam előre, felkészülhettél…Nem tudok tőmondatokban… csak beszélni! 🙂

A fiúknál hagytam abba… Csak hogy véget vessek a találgatásaitoknak… meg a perverz gondolatoknak! Ejnye! :))

 Peti ismerősei igazából, de évente csak 1-szer 2-szer van alkalmuk személyesen is találkozni. Beszélgetni kellene velük…nekem???? Nekem is, mert úgy illik… És itt jött a FESZÜLTSÉGOLDÁS, mert az már előző este is bevált… Ha most esküdözni kezdek, hogy nem vagyok alkoholista, elhiszitek???  Visszaolvasva én is kételkednék a helyetekben… de józan életre ítéltettem…néha kitérőt teszek, de aztán vissza a helyes útra…:)

Persze felbontottuk a bort, aztán elindultunk „buliba”…(több ezer ember között sajnos egy sem akadt „ÉN vagyok DARLING” felirattal Szamsza!)

Tudod, hogy ez milyen buli??? DJ-s, igen… Tudod, hogy én min nőttem fel?? LGT, Illés, Beatles… Naaaa, ettől aztán igen távol áll műfajilag…

De mindent (értsd ahogy írom!) megteszek azért, hogy NEKI jó legyen, mert Ő pediglen ezt szereti… Láttál te már ennyi embert egy helyen? Vagyis sok helyen, de mindenhol amerre a szem ellát? Iszonyatosan felkavaró…lenyűgöző…sokkoló… Jaaa, és ráadásnak még a zene… Kezdtünk olyan igazi gépesnél – percekig bírtam is… Aztán mondtam, hogy nézzünk bor után… Mert volt ott Pálinkaház is, meg BORUDVAR!!!is… Kb. 5-6 pavilonban különböző tájak borai… Finom is volt közöttük, meg szomjas is voltam…meg a tömeg, tudod… Nehéz annak, aki antiszociális…

Megkerestük a sátrat, ahol az a DJ (remélem tényleg az, mert Peti leszedi a fejem, ha van neki valami más, speckó megnevezése, én meg leDj-zem!) játszott-zenélt-vagymitcsinált…

Na azt képzeld el, hogy a tömeg, aki addig kint volt, úgy tűnt számomra, hogy mind oda akar bejutni… Első oszlopig eljutottunk…jah, hangfal mellé… persze… 🙂 Anita szétnézett, és sok-sok fejet látott… és mindhez tartozott egyéb testrész is… Na, ennek már a fele se volt tréfa!

Két választásom volt!

  1. Úgy kisprintelek onnan, hogy a Borudvarban ér utol az én drágám…
  2. Hagyom hatni a bennem lévő alkoholt, és előhívom a régi énem…

Mert azért én tudtam ám régen bulizni! Mondom régen… évtizedben is mérheted lassacskán…

Persze, hogy a másodikat választottam… Annyira bejött, hogy végigtomboltam az egészet… Azt hiszed emlékszem a zenére? Foszlányokban… A lényeg az volt, hogy ne álljak meg… mert néha megtettem, körülnéztem… de a tömeg láttán gyorsan eldöntöttem, hogy maradok a második pontnál, mert addigra ki se tudtam volna jutni onnan… Tehát szem becsuk, ritmusra koncentrál, együtt mozog a többiekkel…

Peti szerintem olyan sokkot kapott akkor tőlem, hogy még most is azt heveri… Mert engem még így tombolni nem látott… főleg olyan zenére, amit alapból csak fülhallgatóval hallgat itthon – tekintettel lévén rám…

És tudjátok mit? Nagyon kellett valami ilyesmi már… Évek óta halmozódó feszültségem feloldása… Igen, így…

 

Hahaha! Azt hitted végeztem a történettel? Nagyon tévedsz! Még folytatom… De nem ma! HATÁSSZÜNET! Azt tartok – ígérem nem hetekig! 🙂

Nem alkoholizmus – feszültségoldás!

Drága Eliana és mindenki aki hiányolt!


Nem, a magnéziumnak nincs olyan mellékhatása, hogy eltüntesse az emberkéket… Elhiheted, hogy akkor a boltban jó pár „kedves” vevő előtt adagoltam volna már magamnak marékszámra… :)))


Volt az elmúlt időszakban jó is, rossz is vegyesen. A probléma ezzel csak annyi, hogy már nem fogom tudni úgy átadni nektek, ahogy akkor éreztem, megéltem őket…fene a lusta fejemet! Próbálom röviden összefoglalni a lényegesebb dolgokat (nem fog menni, már látom sanyarú sorsotokat!)


Leányom keresztapjánál-keresztanyjánál nyaral, ezért gyerekfronton viszonylagos csend honol…főleg az otthonunkban! J Már harmadik hete vagyunk gyerek nélkül, azért most már szívesen venném, ha feltrappolna néha hozzánk az emeletre, és „Szeretlek titeket -kaphatok csokit, dvd-t, x-boxozhatok?” kérésekkel bombázna! :))


És a nagy újság, amit akkor kellett volna elmesélnem, amikor hazajöttünk, de majd az alant taglalt okok megmagyarázzák, hogy miért is nem tettem:


Voltunk az én életem párjával (tudom Szamsza! utálod így leírva-mondva)


BALATON SOUND-on!!! Mi ebben az újság? Kérdezed most… Nossss, ÉN is bent voltam! Mert tavaly ugye nem sikerült bejutnom – kint borozgattam magamban… Jó volt az is… Idén előre megvette Peti a jegyeket péntek estére, tehát nem volt kibúvó…mondjuk én erőltettem, amiért a múltkori „fehérpartis” nyavalygásom miatt itthon maradt…tudod, nem győztem bocsánatért esedezni még itt a blogomban is akkoriban…


A parti nálunk igazából már csütörtökön megkezdődött… mindkettőnket kicsináltak idegileg a munkahelyeinken, oldottuk a feszültséget fehérborozással este itthon… képzeld, mindenkit belevittünk a bűnbe, épp csak a kutya nem ivott azon az estén… Mondtam is, hogy kezdem megérteni az alkoholistákat…azok is így kezdték biztos… Mondjuk ránk aztán nem jellemző, hogy a pohárhoz kapkodnánk, ha gond van… Kissé másnaposan ébredtem  – gyorsan vissza is feküdtem … Megbeszéltük, hogy estére nem iszunk, elég volt ez nekünk most egy darabig…


Odaértünk, vittünk azért bort… hátha mégis… Ja, és képzeld!!! És irigykedj!! 3 pasival kellett egy szobában aludnom! Így lett szervezve…azt hiszed azért, hogy olcsóbb legyen? Nem-nem!! Azért, mert a Sound miatt még az egérlyukak is ki voltak adva bérbe azon a hétvégén… Jövőre hamarabb ébredünk fel… Érted, így megy ez nálunk… Tavaly jegy nem volt- idén lett… Idén normális szállás nem volt- jövőre lesz! 🙂  Bonyolultak vagyunk mi? :))

Érdekel a folytatás? Ha nem, akkor is megírom most már… ÖNÖK KÉRTÉK!

Csííííízzzz-díj :)

 Sicctől kaptam – és ég is az arcom rendesen…Mert ugye az íratlan szabályok- hogy írni kell, de sokat… Na azokat én mostanában megszegtem… És mégis megajándékozott egy díjjal! 🙂 Köszönöm, hogy rám is gondoltál (pedig volt gondolkodni valód elég mostanság), és most már aztán azt is mond meg, hogy kinek adjam tovább, ha mindenkit kilőttél, akinek adnám????? 🙂 Arra gondoltam, hogy juszt is, én is nekik… Aztán majd jól kitehetik, hogy 2-3-szoros díjazottak…. Miért??? Az Oscart is elnyerhetik többször ugyanazok! Nem? De! Na akkor első pontban kiteszem ide az ÉN díjam (mert azért büszke vagyok ám rá, hogy nekem is van ilyenem!)


 



 

 

 

(ÉSSSS!!! IGEN!!! Sikerült bebiggyesztenem a képet!!! Látod drágám milyen nagyon ügyes vagyok??? :)))

 

Játékszabályok:




  1. Tedd ki a díjat a blogodra.


  2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.


  3. Nevezz meg legalább 3 blogot.


  4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról.

Akiknek juszt is továbbadom, mert fontosak és mert mosolyt (is) csalnak az arcomra az írásaikkal, és mert hiányoznának, ha nem lennének itt:

 

1. Sicc: tudom-tudom, és nem is kell még egyszer játszanod, csak azért, hogy tudd, hogy neked aztán nagyon adnám! 🙂  http://sicc35.cafeblog.hu/

 

2. Szamóca: akivel a jó SORS-unk hozott össze…azért, mert úgy lehet vele “beszélgetni” mint senki mással 🙂   https://szami.cafeblog.hu/

 

3. Eliana: naaaaa, őőőő! Ha mosolydíj, akkor alap, hogy neki jár! :))


 

4. Kardfogúnyuszi: mert nagyon szeretem ahogy ír…ez a harmadik személyben írás olyan személytelen lenne, de csak lenne….lényegretörő – aki akarja, érti 🙂


 

5. Lustanyu: humor-humor-humor, még a leglehetetlenebb helyzetekben is:


 

6. RamonaSextus: egyetlen pasi-akinek az írásait igyekszem követni…hogy miért??? Ezért:
“Szar-kaszt “I” Kuss! Annyira hülye tudok lenni, amennyire akarok! “


 

Még írnám forgószellőt, de ő nagyon úgy fest, hogy valami (számomra rejtélyes) oknál fogva távozik köreinkből….

Meg írnám még Bíborlilit, de ő is megkapta már a magáét….

Meg még biztos tudnék írni sokat, mert olvasok sokat…. De legyen már elég! :)))

 

És rettegj, félj és borzongj…. mert készülök leírni az elmúlt időszakom történéseit! :))  (Jah….csak győzd kivárni!)

 

Hüvelyes :)

 Elkezdtük szedni a magnéziumot, felolvastam a tünetei után az én drágámnak, hogyan lehetne természetes úton bevinni…

– Nem is csoda, hogy hiányosak vagyunk: hüvelyesek, (ritkán esszük) zabkorpa (nem esszük), hal…

Mire drágám:

– Hát te hüvelyes vagy! Én meg szoktam benned lenni! :)))))

Lökött, mondom én…. :)))

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!