Én megmondtam, szóltam előre, felkészülhettél…Nem tudok tőmondatokban… csak beszélni! 🙂
A fiúknál hagytam abba… Csak hogy véget vessek a találgatásaitoknak… meg a perverz gondolatoknak! Ejnye! :))
Peti ismerősei igazából, de évente csak 1-szer 2-szer van alkalmuk személyesen is találkozni. Beszélgetni kellene velük…nekem???? Nekem is, mert úgy illik… És itt jött a FESZÜLTSÉGOLDÁS, mert az már előző este is bevált… Ha most esküdözni kezdek, hogy nem vagyok alkoholista, elhiszitek??? Visszaolvasva én is kételkednék a helyetekben… de józan életre ítéltettem…néha kitérőt teszek, de aztán vissza a helyes útra…:)
Persze felbontottuk a bort, aztán elindultunk „buliba”…(több ezer ember között sajnos egy sem akadt „ÉN vagyok DARLING” felirattal Szamsza!)
Tudod, hogy ez milyen buli??? DJ-s, igen… Tudod, hogy én min nőttem fel?? LGT, Illés, Beatles… Naaaa, ettől aztán igen távol áll műfajilag…
De mindent (értsd ahogy írom!) megteszek azért, hogy NEKI jó legyen, mert Ő pediglen ezt szereti… Láttál te már ennyi embert egy helyen? Vagyis sok helyen, de mindenhol amerre a szem ellát? Iszonyatosan felkavaró…lenyűgöző…sokkoló… Jaaa, és ráadásnak még a zene… Kezdtünk olyan igazi gépesnél – percekig bírtam is… Aztán mondtam, hogy nézzünk bor után… Mert volt ott Pálinkaház is, meg BORUDVAR!!!is… Kb. 5-6 pavilonban különböző tájak borai… Finom is volt közöttük, meg szomjas is voltam…meg a tömeg, tudod… Nehéz annak, aki antiszociális…
Megkerestük a sátrat, ahol az a DJ (remélem tényleg az, mert Peti leszedi a fejem, ha van neki valami más, speckó megnevezése, én meg leDj-zem!) játszott-zenélt-vagymitcsinált…
Na azt képzeld el, hogy a tömeg, aki addig kint volt, úgy tűnt számomra, hogy mind oda akar bejutni… Első oszlopig eljutottunk…jah, hangfal mellé… persze… 🙂 Anita szétnézett, és sok-sok fejet látott… és mindhez tartozott egyéb testrész is… Na, ennek már a fele se volt tréfa!
Két választásom volt!
- Úgy kisprintelek onnan, hogy a Borudvarban ér utol az én drágám…
- Hagyom hatni a bennem lévő alkoholt, és előhívom a régi énem…
Mert azért én tudtam ám régen bulizni! Mondom régen… évtizedben is mérheted lassacskán…
Persze, hogy a másodikat választottam… Annyira bejött, hogy végigtomboltam az egészet… Azt hiszed emlékszem a zenére? Foszlányokban… A lényeg az volt, hogy ne álljak meg… mert néha megtettem, körülnéztem… de a tömeg láttán gyorsan eldöntöttem, hogy maradok a második pontnál, mert addigra ki se tudtam volna jutni onnan… Tehát szem becsuk, ritmusra koncentrál, együtt mozog a többiekkel…
Peti szerintem olyan sokkot kapott akkor tőlem, hogy még most is azt heveri… Mert engem még így tombolni nem látott… főleg olyan zenére, amit alapból csak fülhallgatóval hallgat itthon – tekintettel lévén rám…
És tudjátok mit? Nagyon kellett valami ilyesmi már… Évek óta halmozódó feszültségem feloldása… Igen, így…
Hahaha! Azt hitted végeztem a történettel? Nagyon tévedsz! Még folytatom… De nem ma! HATÁSSZÜNET! Azt tartok – ígérem nem hetekig! 🙂
Na kíváncsi leszek! :)))
:)) Öreg vagyok én már ehhez!
Mondjuk úgy 10 évente azért belefér… Majd mesélek tovább, aztán már nem fogsz annyira irigyelni! 🙂
Valóban nagyon ledöbbentem. 🙂
De nagy buli volt 🙂
Szeretlek drágám! 🙂
Igen, ezt az érzést ismerem. A “gépzenéért” (bocs, Peti!) én sem vagyok különösebben oda (Darling bezzeg!), de igen, néha jó az ilyen. Egy kis pia, szem becsuk, zene, lazulás, tombolás… Nem minden nap, de a kellő helyen és időben nagyon segít! Ez tök jóóó! Irigyellek! :)))