Mindig tele van a fejem gondolatokkal, de ahogy benneteket olvaslak egyre csak jönnek és jönnek újabbak!
„összeültök az asztal körül és esztek, az az ÉLET… sokan vagytok, szeretetben.. Mindenki aki számít…” A legnagyobb igazságot mondtad ki, SEMMI nem fekete és fehér!! 7 ember egy házban… sokan vagyunk, sokszor szeretetben… Megkaparnád a felszínt rengeteg lenyelt mérget, ki nem mondott érzést, konfliktuskerülésből fakadó sok kétértelmű mondatot találnál…
SEMMI nem fekete vagy fehér!! Több generáció együtt… csodálatos lehet – mondod most. Van ebben nagyon sok jó is… és sok-sok türelemre intés… Alkalmazkodsz azokban az órákban, amiket otthon tudsz tölteni… És néha álmodozol egy külön lakásról, főleg hogy tudod milyen önállóan élni…
Szeretnék olyan ember lenni, akit nem érdekel mások érzése… Nem érdekelne, hogy megbánthatom azzal, ha kimondom a véleményem!
Szerencsés aki ilyennek született… Én hordozom magamban (hülye skorpió-tulajdonság), nem tudok felejteni… csak elraktározni és rácsukni az ajtót… megpróbálni vállat vonni olyan problémákra amik nem kellene, hogy téged érdekeljenek, érintsenek… Az empátiám fejlettebb a többi embernél… Ahogy belépek az ajtón tudom, ha feszültség van… és keresem az okot…mert azt mindig tudni akarom! Valószínűleg mazochista hajlamaim is vannak, mert sokszor jobb lenne, ha nem járnék a dolgok végére!
Számtalanszor előfordul, hogy az érintett felek csatározásain napokig agyalok, miközben közöttük már újra rendben van minden.
A kezdődő harcokat leépítem valami odavetett humorral…ők nevetnek… én szenvedek…
Mennyivel könnyebb lenne, ha fekete vagy fehér lenne!!
Közben pedig vitatkozom önmagammal, mert nekem semmi nem elég jó!
Nagy és szerető családot akartam…asztal körül evés közben beszélgetni…olyat, ahol hazaérve megkérdezik milyen napom volt!
Megkaptam!!!! Akkor miért??? Miért nem tudok megelégedni azzal amim van, miért nem siklok el a dolgok felett úgy, ahogy más ember tenné?
EZ vagyok ÉN! 🙂 Képzeld, még a te problémáidon is képes vagyok napokig agyalni!!! :))
Kicsit zizzent lehetek, ha nincs gondom csinálok magamnak!
Néha eldöntöm, hogy megváltozok…de olyan régóta vagyok ilyen, rájöttem így vagyok ÖNMAGAM!
Jesszus drága forgószelem! 🙂
Néha…sokszor még egyedül is sok vagyok magamnak, nemhogy még egy ugyanilyen! :))
De legalább megértesz! 🙂
Nem vagy véletlenül az ikertesóm?…..
Igen,így vagy Önmagad…És EZ a normális,bár a zsák hamar megtelik sosem ürül maradéktalanul,mégis NORMÁLIS…Emberek vagyunk,hittel ,empátiával,kiapadhatatlan szeretettel.Te meg még bölcs is vagy mellette…
Például ha bejön egy idős néni és elmeséli a fél életét vagy a sérelmeit, én azon is őszintén fel tudok háborodni… Normális ez? Nem hinném… :)))
Sok ember sok története nem kellene, hogy fontos legyen… sokszor teher az empátia! Magadra tudod venni minden ember baját..fekszel-kelsz a gondjaikkal, megoldáson töröd a fejed, közben tudod, hogy soha nem fogsz tanácsot adni kéretlenül…talán ha kérdezik sem! 🙂
Csodálatra méltó, hogy képes vagy nagycsaládban élni, én képtelen vagyok rá.
Pszichodrámán találkoztam azzal , hogy két fiatalabb társam mindenki történetét nagy nagy figyelemmel követte, minden részletet a legnagyobb empátiával végigelemeztek. Bizonyára fontos volt nekik. Bizonyára neked is fontos.