SO(R)S

 Igazából nem akartam erről a napról írni, ahogy eddig sem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget… Nem szeretem ha ünnepelnek, talán zavarba is jövök tőle, de méginkább az vezérel, hogy nagyon sokszor képzeltem már el magamban, milyen is lenne, ha ez a nap tényleg csak rólam szólna. Sokáig csak mélységes csalódás lett a vége. Tehát jó szokásomhoz híven adtam elő azt, hogy ez engem nem is igazán érdekel…

Azonban évek óta olyan emberek vesznek körül, akik TUDJÁK, hogyan lepjenek meg, milyen dolgokat értékelek igazán, és nem esik nehezükre tenni értem!

Kezdve azzal, hogy Peti és az anyukája főznek és én gyakorlatilag ki vagyok tiltva a konyhából… 🙂 Vagyis inkább azzal kellett volna kezdenem, hogy éjfél után 7 perccel Peti hozzám fordulva annyit mondott: “Boldog születésnapot drágám! Csak én legyek már az első, aki mondja neked!” 🙂

Látom a rengeteg energiát, amit abba fektettek, hogy meglepjenek: A kedvenc ételem receptjének kikeresése-elkészítése… A tudat, hogy odafigyelnek rám, elemzik az elejtett mondataim, hogy azokból kikövetkeztessék, mire vágyom…

Szerencsés vagyok, mert nagyon szeretnek! 🙂

Tudod, milyen szervezést igényel egy saját kézzel elkészített ajándék elkészítése? Tiszta bűnszövetkezet alakult ki a házban! Szerepelt benne telefon, amivel jelezték, hogy már biztos nem megyek ki a szobánkból, kémkedés gyermekem által, hogy le ne bukjanak… Tavasz óta tartó eszméletlen munka, minden öltés mögött ott bújt a meglepetés leleplezésének lehetősége…

Nem mondtam még, de imádom a napraforgót…Szeretem a színei miatt és szeretem azért, amit igazából jelent számomra: FORDULJ MINDIG A NAP FELÉ! Ez a virág jelenti számomra az örök optimizmust és a mosolyt… ŐK ezt soha nem felejtik el… ha körbenézek a szobánkban, számtalan napraforgót látok… mind a szeretet és odafigyelés megnyilvánulása számomra… Ma is kaptam! Majdnem 60.000 öltés… 60.000 öltésnyi rám gondolás Peti anyukája részéről! 🙂

Kaptam még ezen kívül egy ilyet is:

És még sok-sok könyvet és szeretetet, szerelmet! 🙂
Jó nekem! Nagyon! 🙂

Bejött ma egy pasi és széles mosollyal az arcán felmutatott egy igazolványt… KÖZTERÜLET FELÜGYELET!!

 Felszólított minket, hogy söpörjük el a leveleket a bolt előtt, mert balesetveszélyes, bejelentés érkezett, és ugye mi sem szeretnénk, hogy valaki előttünk törje össze magát… DE szeretném, ha annyira törnék magukat, hogy bejussanak ide!:)

Jó kislány voltam, nem szóltam be neki, hogy inkább a bicikli utat kéne NEKIK letakaríttatni, mert ott valóban elcsúsztak a napokban villanyos biciklivel… Csak csendben megjegyeztem, hogy 2 napja lett felsöpörve, de természetesen megyünk és csináljuk… Mert a szervekkel nem vitatkozik az ember, behúzza fülét-farkát és teszi amit tennie kell…

 Nekem egyébként hivatalos szerv fóbiám van, mindegy milyen néven nevezik magukat, én enyhén feszült leszek tőlük… Meg valószínűleg sok helyszínelős sorozatot is nézek, mert a múltkor Peti anyukájához jött valami nyugdíjintéző férfi, én élből megkérdőjeleztem, hogy biztos házhoz járnak az ilyenek? Annyira sikerült előadni magam, hogy a végén Peti anyukája is úgy gondolta, nem kell nekünk beengedni a házba, mert lehet tényleg rabló vagy baltás gyilkos… (Jah, ő is nagy helyszínelő-néző…)

Miután megbeszéltük, hogy megmondom neki nincs itthon akit keres, be is csöngetett… A szilárd elhatározásom addig tartott, amíg nem beszéltem vele pár szót és nem láttam a hivatalos paksamétákat a hóna alatt…

Még akkor is megfordult a fejemben, hogy lehet csak baromi jól álcázza magát… Elkértem az igazolványát, mondtam neki, hogy ilyen időket élünk sajnos… (Azt se gondoltam, hogy én valaha ezt a mondatot kiejtem a számon… mint a saját nagymamám basszus) A vége az lett, hogy beengedtem, és képzeld tényleg az volt akinek mondta magát!! Hallatlan…:)

A lányom osztályában a fiúk meg játszanak… kő-papír-ollót, mai modern változatban…

Aki veszít dönthet, hogy feladatot csinál vagy pofont kap!

Egy vesztes fiú nem vállalta a pofont, helyette a lányom fenekét kellett volna megfognia…mert ilyen időket élünk!

Nem tudhatta, hogy így is úgy is rosszul jár…:) Mert az én lányom nem egy hamvába holt úrilány… mondjuk ezt már tudhatták volna… Neki elvei vannak, és nem tartozik bele, hogy ne üsd meg felebarátodat…

Könyökkel gyomorba… kemény!:)

És azt gondolod, hogy ennyi elég volt? A fiúk tényleg hülyék (kezdek hinni Fanninak), mert erre egy másik is bepróbálkozott… Tudnám, miben reménykedett?? Ő „csak” pofont kapott… Jól néztek ki óra előtti sorakozónál, az egyik a gyomrát fogta, a másiknak az arcán Fanni ujjainak nyoma…

Esküszöm próbáltam rávezetni a helyes viselkedésre, nem verekszünk, nem kötözködünk, tudom mi lenne a dolgom…de csak röhögni tudtam. Mert ennyire „jó” anya vagyok…

Mondjuk Peti sem bizonyult túl segítőkésznek, mert élénken magyarázta a lánynak, hogy tökön nem rúgjuk a fiúkat, ellenben sípcsonton nyugodtan, csak az sem mindegy, hogy mivel rúg… és szemléltette is neki! Igen, oktatjuk a gyereket a biblia tanítása szerint… Majd ha nem ilyen időket élünk… Addig azért kicsit örülgetek magamban, hogy megvédi magát.

Mielőtt kihívnátok rám valamelyik hivatalos szervet, előtte azért értesítsetek, hogy felkészüljek!:)