Van olyan, amikor az ébrenléted óráinak 90 százalékát egy gondolat határozza meg…
…ami kiszorít minden mást, nem tudsz koncentrálni, a torkod állandóan kiszáradva, a gyomrod állandó görcsben, elveszíted önmagad, az életkedved, a humorod, a nevetést…Az egyik percben úgy érzed sírógörcsöt kapsz, a másik percben agresszív leszel, olyanokat támadsz, akik szeretnek. Csapkodnál, vagdalkoznál magad körül, ha máshogy nem megy, hát szavakkal….
összeszorítod a fogaid, amíg már az egész állkapcsod bele nem sajdul… inkább ez a fajta fájdalom, mint hogy minden most benned felgyűlt haragot rájuk zúdíts. Sokkal több keserűség van benned, mint azt Ők gondolnák. Csak azt látják, hogy néha-néha kitörsz, de alapjában véve egész jól bírod.
Büszke vagyok rád! – mondja.
Ne legyél, nem fogom bírni! – mondod.
Felsorakoztatod a mellette szóló érveket magadban, majd szépen megdöntöd az egészet azzal, hogy boldogabb ember voltál, amíg megtehetted.
Haragszol a világra, rájuk, magadra… Miért nem értik meg, hogy a te időd még nem jött el? Miért nem fogadnak el annak és olyannak aki és amilyen vagy? Azt mondják, hogy szeretnek, hát szeressenek így… Addig jutsz, hogy már az sem érdekel, hogy mindenki haragszik majd rád, csalódnak benned, talán fájdalmat is okozol. Persze ez sem igaz, mert addig jutsz, hogy a gondolataidban nincs körülötted senki és azt teszel amit akarsz. Senki nem néz rád szemrehányóan, nem tűnik el a szemekből a csillogás, nincs az arcokon csalódás.
Megpróbáltam, igen! 4 nap, tőlem ennyi telik most. El fog jönni az én időm is, amikor a mostaninál sokkal könnyebb szívvel valóban végig tudom csinálni.
De most nem akarok tovább szenvedni, talán megérted, ha el nem is fogadod. Hiszen neked látszólag annyira könnyen ment, eszméletlen önuralmad van, ezt eddig is tudtam. Én sehol sem vagyok hozzád képest. Utálok szenvedni, nem is tudok…
Eddig sem hazudtam neked, ezután sem fogok! Tegnap szóltam, hogy nem megy…
Ma rágyújtottam…
Elhallgathatnám, eljátszhatnám, hogy leszoktam és mennyire ügyes vagyok. Szívhatnám akkor, amikor senki nem látja, nem tudna róla senki. Megtehetném, de soha nem szeretnék addig jutni, hogy színlelnem kelljen előtted és hazugságokba bonyolódni. A mi kapcsolatunk ennél többet érdemel. Az igazságot minden körülmények között.
Sajnálom… Nem magam miatt, hanem miattad. Mert te bíztál bennem, én pedig elbuktam. Ne kérj tőlem új időpontot, ne noszogass, ne zsarolj kérlek!
Egyszerűen szeress úgy, ahogy eddig is. Én ugyanaz az ember vagyok aki eddig voltam. Akár dohányzom, akár nem. Szeretlek
