SO(R)S

Függés

 


Van olyan, amikor az ébrenléted óráinak 90 százalékát egy gondolat határozza meg…


…ami kiszorít minden mást, nem tudsz koncentrálni, a torkod állandóan kiszáradva, a gyomrod állandó görcsben, elveszíted önmagad, az életkedved, a humorod, a nevetést…Az egyik percben úgy érzed sírógörcsöt kapsz, a másik percben agresszív leszel, olyanokat támadsz, akik szeretnek. Csapkodnál, vagdalkoznál magad körül, ha máshogy nem megy, hát szavakkal….


összeszorítod a fogaid, amíg már az egész állkapcsod bele nem sajdul… inkább ez a fajta fájdalom, mint hogy minden most benned felgyűlt haragot rájuk zúdíts. Sokkal több keserűség van benned, mint azt Ők gondolnák. Csak azt látják, hogy néha-néha kitörsz, de alapjában véve egész jól bírod.


Büszke vagyok rád! – mondja.


Ne legyél, nem fogom bírni! – mondod.


Felsorakoztatod a mellette szóló érveket magadban, majd szépen megdöntöd az egészet azzal, hogy boldogabb ember voltál, amíg megtehetted.


Haragszol a világra, rájuk, magadra… Miért nem értik meg, hogy a te időd még nem jött el? Miért nem fogadnak el annak és olyannak aki és amilyen vagy? Azt mondják, hogy szeretnek, hát szeressenek így… Addig jutsz, hogy már az sem érdekel, hogy mindenki haragszik majd rád, csalódnak benned, talán fájdalmat is okozol. Persze ez sem igaz, mert addig jutsz, hogy a gondolataidban nincs körülötted senki és azt teszel amit akarsz. Senki nem néz rád szemrehányóan, nem tűnik el a szemekből a csillogás, nincs az arcokon csalódás.


Megpróbáltam, igen! 4 nap, tőlem ennyi telik most. El fog jönni az én időm is, amikor a mostaninál sokkal könnyebb szívvel valóban végig tudom csinálni.


De most nem akarok tovább szenvedni, talán megérted, ha el nem is fogadod. Hiszen neked látszólag annyira könnyen ment, eszméletlen önuralmad van, ezt eddig is tudtam. Én sehol sem vagyok hozzád képest. Utálok szenvedni, nem is tudok…


Eddig sem hazudtam neked, ezután sem fogok! Tegnap szóltam, hogy nem megy…


Ma rágyújtottam…


Elhallgathatnám, eljátszhatnám, hogy leszoktam és mennyire ügyes vagyok. Szívhatnám akkor, amikor senki nem látja, nem tudna róla senki. Megtehetném, de soha nem szeretnék addig jutni, hogy színlelnem kelljen előtted és hazugságokba bonyolódni. A mi kapcsolatunk ennél többet érdemel. Az igazságot minden körülmények között.


Sajnálom… Nem magam miatt, hanem miattad. Mert te bíztál bennem, én pedig elbuktam. Ne kérj tőlem új időpontot, ne noszogass, ne zsarolj kérlek!  


Egyszerűen szeress úgy, ahogy eddig is. Én ugyanaz az ember vagyok aki eddig voltam. Akár dohányzom, akár nem. Szeretlek



Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. sicc says:

    A Zapám szerint a dohányzásról könnyű leszokni,Ő 15x is megtette..Én egyszer próbáltam,de akkor sem a drasztikus megoldást,hanem a kevesebb elég elven…Há’ nem ment,na!Kajáról sem tudok leszokni…

  2. Joe says:

    Ne haragudj magadra. Megpróbáltad, nem ment, ennyi……..
    Ez az összeadós baromság kicsinál 😀 Még jó, hogy van számológép a gépeken 😀

    Szeretlek!

  3. n.t.g. says:

    Ó, én magamra haragszom. Mindenesetre annyit elértünk ezzel, hogy sokkal kevesebbel is beérem:)
    Nagyon szeretlek!

  4. Joe says:

    Édesem!
    Ez a Te döntésed teljes egészében. Mi csak ezzel a módszerrel tudunk/tudtunk támogatni téged.
    Nem haragszok rád amiért most rágyújtottál, de Te se haragudj ránk azért mert így viselkedtünk veled.
    Nagyon SZERETLEK!

  5. Szamóca says:

    Azért írtam azt, amit, hogy ne legyen miatta lelkifurdalásod. Megpróbáltad. Komolyan. Ez érződik a soraidból. Úgyhogy ne érezd rosszul Magad emiatt. És igen, van, hogy elsőre nem sikerül. Szerintem ezt mindenki tudja, aki valaha csinálta, hogy milyen rohadt nehéz. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni!

  6. n.t.g. says:

    Én is azt mondtam neki, hogy megpróbáltam. Meg hogy nem minden ember tudja elsőre letenni. Hány olyan van, aki később meséli, hogy 2-szer 3-szor is nekifutott… Csak én annyira de annyira bűnösnek érzem magam. Meg olyan, mint ha kifogásokat gyártanék ezekkel a mondatokkal, pedig nem is.

  7. Szamóca says:

    Nyugi! :)))) Megpróbáltad. Most 4 nap. A legpokolibb. Igen, önuralom. Nekem sincs annyi, amennyi ehhez kellene. Én kompromisszumot kötöttem: néha dohányzom keveset, néha nem. Keveset és rendszertelenül – ez a két kulcsszó. Ez a félút. Magamért ennyi telik. Talán, ha lenne valaki, akit zavar, le tudnám tenni. De nincs. Úgyhogy most nem sanyargatom magam. Még nem adtam fel. Fegyverszünet van. :))
    Majd ha egyszer igazán akarod, menni fog. Talán még nincs itt az ideje. A dohányzásról csak fejben lehet leszokni. Ahhoz pedig kőkemény elszánás kell. Nulla kompromisszummal. Én nem vagyok ilyen. Tudod, hiszen olvasod az életem. :))
    Én büszke vagyok Rád! És örülök, hogy írtál!
    Puszillak!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!