Miért ne?

1.0SO(R)Shttps://ntg.cafeblog.hun.t.g.https://ntg.cafeblog.hu/author/n_t_g-2-2-2-2/Miért ne?<DIV> Eddig olvasó voltam, és úgy döntöttem, mától író leszek! Nagyképűen hangzik igaz? Nos, nem kell lehurrogni, nem a nagybetűs ÍRÓ-ra gondolok, egyszerűen „csak” blogíróvá léptettem elő magam. Miért ne? Legalább valami előléptetést már elértem az életem során.... :) Mert magad Uram, ha szolgád nincs, vagy valami hasonló frappáns mondat jutott eszembe, és idézni- na azt nem fogok, mert ugye csak pontosan szabad(na), az meg nekem nem megy.... Mindig is lakozott bennem az írási kényszer, amit gyermekkoromban fogalmazásokban, nagyon béna versekben, naplóbejegyzésekben éltem ki, manapság pedig magamban papír nélkül írogattam, de tudtam, hogy egyszer tényleg igaziból hozzáfogok, és akkor aztán nem állíthat meg senki! Tehát lehet elkezdeni reszketni! Mert juszt is, és csak azért is....!!!! :) Mondjuk, eldönteni könnyebb volt, mint kivitelezni, mert egy percre (de tényleg csak annyira) elbizonytalanodtam a blog kategória kiválasztásánál. A franc gondolta, hogy ennyi közül kell választani. Meg még jól el is mosolyogtam magam a szinglinél, mert ugye pár évvel ezelőtt még a szót sem ismertük, ma meg már kategória lett belőle... Aztán elegánsan megoldottam, választottam a közös-t, mert ugye közösségi portál ez vagy mifene.... Lássuk csak, mi veszi rá az ember lányát arra, hogy írjon: Kényszer: Igen, az megvan bennem. Grafomán vagyok, csak eddig titkoltam a környezetem előtt! Unalom: Igen, manapság a válság rákényszerít, hogy unatkozzak, pedig utálok! (ja, kereshetnék magamnak valami rendes elfoglaltságot, mondják most a rosszabbfajtamájúak, de megnyugtatlak benneteket: dolgozom, dolgoznék, ha lenne itt mit csinálni, és mivel a munkaidő azért munkaidő, mert munkában kell eltölteni, ezért itt kell lenni helyszínen, míg valaki ki nem találja, hogy a vevők házhoz jöjjenek, de annak aki ezt megoldja, jó nagy jutalékot osztogatok ám! ) Külső hatások: Na ez az! Először is: Pár blogos társam (hehe! Mától igenis azok!) rendkívül szórakoztató, néhol elgondolkoztató írásának a hatása, (bizony volt szöszmókok, amit 3 munkanap alatt olvastam végig az elejétől, és sicc, akinek írásain szintén jól szórakoztam), és akkor mikor ők elfogytak, gondoltam akkor most jól elszórakoztatom majd magamat, mert hátha én is tudok úgy vagy majdnem úgy... Másodszor is: Az én édes párom biztatása: Neked írnod kell! És ezt ráadásul már többször is hangoztatta! Csak lehet ebben valami, gondoltam most már komolyan, de az is lehet, hogy tudja, ezt akarom hallani, és annyira ismer, hogy csuda! De akkor most jól megnézheti magát, mert rá lesz bizony kényszerítve, hogy engem olvasgasson, amiben az a jó, hogy (MÉG) nem könyv formában vagyok, mert neten olvas inkább a drágám! :) És jövök és folytatom! Akkor is ha nem akarjátok! Punk-tum! (Ezt hogy kell írni?!) </DIV>rich