<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>SO(R)S</provider_name><provider_url>https://ntg.cafeblog.hu</provider_url><author_name>n.t.g.</author_name><author_url>https://ntg.cafeblog.hu/author/n_t_g-2-2-2-2/</author_url><title>Csak egy ház....</title><html>&lt;P&gt;&nbsp; &lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;FONT style=&quot;FONT-SIZE: 13pt&quot; size=3&gt;Állt a konyhában, ahol minden új volt. Büszkeséget kellett volna éreznie, hogy összehozta, megmutatta a világnak. Sokan kételkedtek benne, nem hitték el, hogy felnőtt és önállóan képes döntéseket hozni, felelősséget vállalni.... A ház, amit megálmodott... A falak színe, amilyennek képzelte, a bútorok, a függönyök, a csempék.... Nagyon sok utánajárás, mert tökéleteset akart! Mindig...Mindenből....Harmóniát....Otthont teremteni! &lt;/FONT&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;BR&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;FONT style=&quot;FONT-SIZE: 13pt&quot; size=3&gt;Hiába várta a mindent elsöprő „MEGCSINÁLTAM!” érzést... Állt az új házában, az új konyhájában, és arcul vágta a felismerés.... A férje és a legjobb barátnője! Eddig is érezte, de nem látta.. Csukott szemmel nem lát az ember.... De most, ahogy ott állnak... rakják fel az Ő függönyét.... Véletlen érintések... Összenézések... Ahogy keresik egymás közelségét, és biztosak benne, hogy senki nem tud semmiről...&lt;/FONT&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;BR&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;FONT style=&quot;FONT-SIZE: 13pt&quot; size=3&gt;Nem akarta elhinni, hogy ezt teszik vele... Pont most, amikor végre élhetnék az életüket....Kifogásokat keresett...Hiszen barátok, összejárnak, a gyerekeik is... Közös nyaralások, szilveszterek, hosszú évek...Miért most? Bizonyosságot akart, hisz megígérte, hogy ha a férje megcsalja, ő lesz az első, aki elárulja neki... Megkérdezte nyíltan, őszintén... a szemébe nézett közben...De a barátnője abban a percben megszűnt barátnő lenni... Nem volt egyenes válasz, nem volt nyílt tekintet... S még ezek után is hinni akart... Ő értett félre mindent, nincs közöttük semmi... De a kétely a szívébe mart minden találkozáskor... Elkezdett figyelni... És már nem csukta be a szemét.... A gyanú valóssá vált, mikor a barátnője férjével beszélt... Ő már régóta tudja, neki szóltak mások... NEKEM MIÉRT CSAK MOST????? kiáltotta volna, de nem tette... Hiszen már ő is érezte, tudta, csak nem engedte felszínre törni, kényelmesebb volt elhessegetni a gondolatot, addig sem fáj....&lt;/FONT&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;BR&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;FONT style=&quot;FONT-SIZE: 13pt&quot; size=3&gt;Pár hónap...Ennyi adatott meg neki az érzésből, hogy otthont teremthetett... A vevők jöttek, ő pedig halkan mondta: -Válunk, azért sürgős eladni.... És elkezdte gyűlölni a házat, mert arra sem volt ideje, hogy megszeresse... &lt;/FONT&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;BR&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;FONT style=&quot;FONT-SIZE: 13pt&quot; size=3&gt;Csak egy ház...-mondta, ha az érzéseiről faggatták...&lt;/FONT&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;BR&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P style=&quot;MARGIN-BOTTOM: 0cm&quot;&gt;&lt;FONT style=&quot;FONT-SIZE: 13pt&quot; size=3&gt;Csak egy ház, és az eddigi életem...- gondolta magában.&lt;/FONT&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>