Siccnek

1.0SO(R)Shttps://ntg.cafeblog.hun.t.g.https://ntg.cafeblog.hu/author/n_t_g-2-2-2-2/Siccnek Nem akartam hozzászólásban ilyen hosszan válaszolni erre-neki: <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> <o:p></o:p> sicc Khm...már az Üzletkötő is sértés a köreinkben...Területi Képviselő,jó????A kedvemért,legalább néha egy-egy esélyt nekik..hátha Én vagyok az,és csak elmennénk egymás mellett.Mekkora bűn lenne!!! <o:p></o:p> <o:p></o:p> Először akkor kiáltottam fel, hogy „Jesszus, megsértettem?” amikor elolvastam a hozzászólásodat, siccem. Aztán akkor, amikor elolvastam a saját bejegyzésemet…<o:p></o:p> <o:p></o:p> Tényleg kívülálló szemével olvasva elég antiszociális, érzéketlen bunkó parasztnak tűntem még a saját szememben is… Viszont annyit mentségemre felhoznék (az esetleges lázas állapotomon kívül), hogy ahogy gondolkodom a témával kapcsolatban, az egyáltalán nem látszik rajtam, mikor beszélek a „területi képviselőkkel”. Udvarias vagyok a végletekig, de sokkal becsületesebbnek érzem azt, ha kimondom, hogy esélyt sem látok az együttműködésünkre, mint ha azt mondanám, hogy még átgondolom, telefonálgasson, majd döntök, nem én döntök, megbeszélem… Az ő idejét sem pazarlom feleslegesen, fel sem csillantom előtte a lehetséges üzletkötés reményét, és nekem sem kell hasztalan köröket futnom, hitegetnem… 10 éve találnak meg jobbnál-jobb ajánlatokkal, az elején még végighallgattam őket, amiből az következett, hogy folyamatosan telefonálgattak, döntöttem-e, kell-e, jó-e… Belefáradtam ebbe… Ha bútorgyártó üzletkötője (bocsi) J területi képviselője jön ajánlattal, nem építem le ennyire gyorsan, elhiheted…<o:p></o:p> <o:p></o:p> Egyébként, nekem kezd agyamra menni a blogolás… Mert képzeld, a „kishölgy”-ről egyből beugrottál nekem, és még a cipőjét is megnéztem… Amit előtte soha nem tettem volna… És gyorsan rájöttem, hogy nem lehet Sicc, mert annyira jelentéktelen cipője volt… J Tehát, ünnepélyesen megígérhetem, hogy amennyiben poros kisvárosunkba tévednél valamilyen csoda vagy véletlen vagy sors vagy karma által… Tuti nem hagylak elmenni… Megkávéztatlak – teáztatlak (búzafűgumóbigyó nincs!), lerúghatod nálam a szandálod, ha feltörte már a lábad, leülünk és majd jól nézzük egymást… J Vagyis TE beszélsz, én meg válaszolok… Nálam az a beszélgetés… J Bármikor szívesen látlak, még az e-mail címem is megadom jó szívvel, de azt nem ígérhetem, hogy üzletet is fogunk kötni… bármennyire kedvellek is téged… a számomra használhatatlan – fölösleges dolgokban nem kötök kompromisszumot. J Azért ha sértő vagy bántó volt az előző bejegyzésem, elnézésedet kérem… <o:p></o:p> rich