1.0SO(R)Shttps://ntg.cafeblog.hun.t.g.https://ntg.cafeblog.hu/author/n_t_g-2-2-2-2/<p> Tudod, nagyon szerencsés vagy, hogy olyan családod van amilyen... Persze, hogy tudod! :)</p><p>Az írásod kapcsán az jutott eszembe, hogy mennyire szeretnék úgy érezni, ahogy te... Mennyire szeretnék egy szatyornyi szeretetet őrizni az apámtól... Elképzeltem, hogy minden nap elővennék egy-egy levelet, lapot tőle és elolvasnám. Beosztanám ezeket a kincseket az év minden napjára, emlékeznék...sírnék...mosolyognék. Felidézném a mondatait, hogy bennem éljen tovább... Biztosan fájna...először, aztán várnám a pillanatot (mondjuk esténként), amit vele "kettesben" tölthetek el... és az első napok fájdalma után valami sokkal szebb és jobb érzés töltene el. A tudat, hogy nekem megadatott ez a fajta szeretet, ragaszkodás. A legnagyobb kincs, hogy büszke volt rád... és ezt papírra is vetette, nem szégyellte vállalni az érzéseit... <br></p><p>Sokszor elgondolkozom rajta, hogy más emberré lettem volna, ha olyan apám és anyám lenne, mint amilyenről álmodtam? És amint átfut rajtam ez a gondolat, egyből küldöm is tovább...jól van minden úgy ahogy van! Azért vagyok ilyen, mert ilyenné alakítottam magam! Soha nem kaptam egy támogató, segítő szót a szüleimtől. Soha nem mondták nekem, hogy büszkék rám! <br></p><p>Kizártam őket az életemből, amikor ők kizártak engem az ő életükből...</p><p>Régi történetek ezek, mégis újra-újra visszatérnek a gondolataimba... <br></p><p>Drága Szami! Nagyon szeretnék csak egyetlen levelet őrizni az apámtól, hogy majd ha már nem lesz, elővehessem és felidézhessem az érzést, amit nem kaptam meg tőle soha: A SZERETETET! <br></p><p>Ne félj elolvasni őket, ne foszd meg magad ettől az érzéstől, és sírd ki magadból...hogy utána csak az érzés maradjon, amit Ő adott neked! <br></p><p>Csak ennyit akartam hozzádszólni...:)<br></p><p></p>rich