Egyedül

1.0SO(R)Shttps://ntg.cafeblog.hun.t.g.https://ntg.cafeblog.hu/author/n_t_g-2-2-2-2/Egyedül Nagyon nehezen engedek közel magamhoz embereket. Megtanultam az évek során, hogy csak magamra számíthatok. Sokan neveztek már ezért keménynek, hidegnek vagy érzéketlennek. Pedig csak jól felépített védelem volt. Nem kértem segítséget senkitől, mert azzal kiszolgáltattam volna magam és el akartam kerülni, hogy később felemlegessék. A szívem mélyén azért mindig is olyan családra vágytam, ahol az emberek törődnek egymással, nem kell félned kérni, mert önzetlenül, tiszta szívvel adnak, és te önzetlenül, tiszta szívvel tudsz segíteni. Ahol természetes jelenség a szeretet, a harmónia. Ahol beszélgetnek egymással, ahol bármikor elmondhatod a problémáid, nem kell attól tartanod, hogy később az arcodba vágják azokat. Belekerültem a Petiék családjába, és elhittem, hogy végre részese lehetek én is a csodának. Lassan feladtam az elveimet, az ellenállásomat, a védekezésemet. Lubickolni akartam a nehezen megtalált és számomra felfoghatatlan boldogságban, amit a család biztonsága nyújthat a többi embernek. Bíztam bennük, meghallgattam őket, kezdtem megnyílni előttük. Azt gondoltam, hogy része lehetek ennek az egységnek, sőt segíthetem is őket a jobb együttélésben. AZ EGÉSZ VILÁGOM OMLOTT ÖSSZE! Mindaz, amit 6 év alatt felépítettem magamban - SEMMIVÉ VÁLT! Minden hozzám intézett szó, szeretet-megnyilvánulás hamissá vált. Minden meghallgatott mondat, elkeseredés megértő fülekre talált nálam, és ezt most ellenem fordították. EGYEDÜL VAGYOK. ÚJRA. Kiálltam valakiért, valaki mellett. Hiba volt. Tanulok belőle. Megtanulom újra, hogy ne bízzak senkiben, ne foglaljak állást olyan dolgokban, amikhez nem kéne, hogy közöm legyen. Meg kellene tanulnom végre, hogy ne vegyem MÁS baját a saját nyakamra. Megvívtam valaki más harcát helyette. Kár volt... Azzal, hogy nem álltak mellém, elismerték a másik igazát. Azzal, hogy nem tiltakoztak és mondták el amit gondolnak, egyedül hagytak. Azzal, hogy hagyták, hogy engem támadjon és igazságtalanul vádoljon meg dolgokkal nem elhatárolódtak, hanem a másik személy mellé álltak. ÉN ÍGY ÉRZEM. Mélységesen szomorú vagyok és csalódott. Igen, benned is csalódtam... Csak akkor álltál ki mellettem, amikor kérdőre vontalak, hogy miért nem védesz meg... És az a bizonyos mondatod, hogy „szerintem is a kettőtök harca ez Ritával”, az legalább annyira fáj, mint az, hogy anyukád nem állt ki mellettem... Egyrészt nem én csináltam az egészből ekkora balhét. Másrészt amikor már elkezdte ÉN próbáltam leállítani. A te fejedben tényleg az van, hogy én MAGAM MIATT szólogattam be Ritának? Mert a mondatoddal azt sugalltad, hogy NEKEM VAN CSAK PROBLÉMÁM vele. És hogy én generáltam az egész családon belüli feszültséget. Az a legrosszabb benne, hogy ha TE ezt gondolod, akkor mégis mit várhattam volna el másoktól? Márpedig ezt gondolod... és ezzel azt bizonyítottad be, hogy nem ismersz engem. Vagy nem jól ismersz engem. Ha tényleg ez a véleményed, akkor már az is megkérdőjeleződik bennem, hogy valóban együtt kell-e nekünk maradnunk. Mert én nem az az ember vagyok, aki a SAJÁT kényelme érdekében ekkora feneket kerítene a dolgoknak. Ha TE nem látod, hogy anyukád mellett és helyette csináltam, akkor tényleg hazugságban éltünk eddig. Próbálom feldolgozni, de nehéz ilyen mélyről feljönni, ahova zuhantam. Romokban vagyok. Újra és újra hallom a fejemben a szavakat. „Azóta van csak gond a családban, amióta ti idejöttetek....” „Mindenkivel felsőbbrendűen és lekezelően beszélsz....” „Te nem csinálsz meg itthon semmit....” „Ez a kettőtök harca, nekünk ehhez semmi közünk...” „Egymással kellett volna ezt megbeszélnetek, nektek van egymással problémátok....” Senki nem ajánlott megoldást a helyzetre. Én mondtam, hogy viselkedjünk végre felnőtt emberekként. Oldjuk meg valamilyen módon. Én ajánlottam fel alternatívákat. És igen, ÉN mondtam azt is, hogy induljunk tiszta lappal. Felejtsük el a sérelmeinket. És most ÉN vagyok az, aki azt mondom, hogy nem vagyok biztos benne, hogy meg tudom-e tenni. Legszívesebben fognám a gyerekem és elmennék. Hogy megszabaduljatok a feszültség-forrástól, azaz TŐLÜNK. Hogy újra az a boldog család lehessetek, akik előttünk voltatok. Összetörtem. Tudom, hogy erősnek gondolsz. Túl sokat gondolsz rólam... Mindent én sem tudok elviselni. Most újraépítem MAGAM. Voltam már ilyen mélyen, sikerülni fog ismét. Visszatérek a régi önmagamhoz, aki akkor voltam, amikor nem hittem a CSALÁDBAN. Nem beszélek magamról, hogy ne tudják kiforgatni a szavaimat. Meghallgatok bárkit, de nem reagálok rá. VÉDEKEZNI FOGOK, a magam módján. Bezárom a szívem, nem engedek közel magamhoz senkit. Most itt tartok... Talán holnap már jobb lesz...rich