Emberből vagyok! Még én is! :)

Rengeteg blogot olvastam mostanában, ezért nézzétek el nekem, ha nem fogom tudni név szerint, hogy kinél volt leírás a mostani eladók hozzáértésről. Főleg arra hivatkozott, hogy az eladók azért olyanok amilyenek, mert a főnökség magára hagyja őket, nem kapnak kellő támogatást, pozitív visszajelzést. Félre értés ne essék, nem az ő bejegyzését szeretném kritizálni, egyszerűen csak továbbfűzném a mondanivalót egy eladó (kereskedő) szemszögéből nézve:

 10 éve dolgozom eladóként. Nem tartom magam a legjobbnak, (főleg a szerénységem miatt) inkább közepesnél kicsit jobb besorolás illene rám…

Nagyon sokféle emberrel volt szerencsém találkozni az évek során. Az első titok, amit elárulok nektek: Vannak bizony kategóriák…

–         EMBEREK, akiket akár órákig gond nélkül végigvezetsz az üzleten és közben még beszélgetni is tudsz velük, mert nyitottak arra amit mondasz, te nyitott vagy arra amit mondanak, elhiszik, hogy megérted a kérdéseiket, tudod a válaszokat. Nem azért mondasz nekik dolgokat, mert kötözködni akarsz, hanem azért, hogy segíts! Sokszor nehezen választanak, de hálásak a hozzáértő segítségért! ŐK azok, akikre ha több hónap után újra bejönnek, emlékezni fogsz! ŐK azok, akik emlékeznek rád! Akikre nem esik nehezedre rámosolyogni, és Ők vissza is mosolyognak!

–         VEVŐK, akik céltudatosak. Pontosan tudják, mit szeretnének, mekkora hellyel rendelkeznek, esetleg rajzot hoznak magukkal, ne adj isten még szőnyeg- vagy tapétamintát is. Velük nagyon gyorsan dűlőre juthatsz. Vagy van ami kell – megveszik, megrendelik – vagy nincs, mennek tovább. Rájuk már nehezebben emlékszel vissza, ha újra bejönnek. De pár perc, kis segítség, és beugrik, hogy mit néztek, mit szerettek volna. Mosoly szigorúan nekik is jár, ritkábban mosolyognak vissza.

–         NÉZELŐDŐK, akik potenciális vevőjelöltek. Bejön, körülnéz, még sokszor körülnéz. „Nem is tudom, mekkora, milyen színű legyen, tulajdonképpen én csak a lányomnak-fiamnak-unokámnak nézem, majd behívom a férjem-feleségem-lányom, nélküle nem döntök, igaz magamnak veszem, de kell a rokoni segítség…” Nos, ők lesznek azok, akikre már baromi nehezen emlékszel vissza, ha egyáltalán még visszajön családdal együtt…Mosoly jár a több órás sétához természetesen, kicsit zavartan néha vissza is kapod…

–         ’Emberek?’ Akik bejönnek, és a következőt hallod a segítő szándékodra válaszul: -„Ez magának bútor? A másik boltban sokkal olcsóbb-szebb-vastagabb-nemkellrávárniegypercetsem… Mennyit enged a feléből? Mi az, hogy nem engedhet? A másik boltban engednek! Hát hogy néz ez már ki? Milyen szar minőségű! Nem gondolja, hogy majd ÉN várni fogok a pénzemért!”- és még sorolhatnám a végtelenségig, hogy mit kell végig hallgatnunk sokszor napi szinten. Mert sajnos belőlük van lassan a legtöbb. A türelmetlen, téged emberszámba nem vevő, a bútort összerugdosó-belekönyöklő-felmászhatszrákisfiamperszenembajhogysárosalábad-maga nekem ne mondja meg, hogy pakoljak-kötözködő ’emberekből’. És te mégis mosolyogsz rájuk rendületlenül, mert TE vagy a kereskedő! Vissza nem kapsz semmit! Biztos lehetsz benne, hogy rájuk is emlékezni fogunk! Mert bizony sokszor visszatérnek, mert a „másikboltbanolcsóbb” mégsem olcsóbb, vagy nem vihető el azonnal…. És úgy tesznek, mintha soha nem lettek volna még bent nálunk, vagy amit mondtak előtte, meg sem történt. És te is úgy teszel, mert TE vagy a kereskedő…

És az utolsó kategória:

                   –  …, akik vásárolnak nálad, és akkor még gond nélkül zajlik minden. DE ha véletlenül a szállítással, a bútorral, bármivel problémája akad, a legprofibb problémakezelő tanfolyamot végzett egyén is kevés ahhoz, hogy megértesse vele a legalapvetőbb dolgokat. Beront, leüvölti a fejed: – „fogyasztóvédelem, feljelentés, vásárlók könyve, most rögtön oldják meg, nem várok egy napot sem, nem érdekelnek a kifogások…”-, és ismételgetheted neki, hogy legalább addig nyugodjon meg, amíg elmondod a megoldást, neki JOGAI vannak! Neked is jogaid vannak: KEDVESEN, TÜRELMESEN, MOSOLYOGVA ELMONDANI ÚJRA MINDENT!

A legkirívóbb esetet ezzel kapcsolatban holnap mesélem el, csak hogy érzékeltessem veletek, az emberek mennyire nem veszik semmibe azt, hogy TE is emberből vagy!

És lehet most amellett kardoskodni, hogy milyen jogon soroljuk be az embereket, de szerintem, aki „emberanyaggal” dolgozik (irodisták, ügyintézők stb.) előbb-utóbb eljut oda, hogy egyfajta munkaeszközként tekint a betérőkre… Hogy ez mennyire szarul hangzik? Meglehet! De ha ilyen helyen dolgozol, nézz magadba, és utána ítélkezz… Ha a másik oldalon állsz (vevőként, ügyfélként), nézz magadba és kérdezz: Emlékszel az eladó-ügyintéző arcára, hangjára mikor kilépsz az üzletből (irodából)? Tehát számodra szükséges alanyok vagyunk a céljaid eléréséhez, de semmiképp nem tiszteltek meg azzal, hogy akár csak emlékezzetek ránk… Én igyekszem – még mindig – ennyi keserű tapasztalat után is emlékezni a hozzánk betérőkre…És főleg:

MOSOLYT ADNI MINDENKINEK, HÁTHA ÉSZREVESZIK, HOGY BÁR ELADÓ VAGYOK, DE EMBERBŐL! J