SO(R)S

Okosságok…

 Msn beírásom a legjellemzőbb (rám):

“Mielőtt megszólalsz, gondold meg, hogy a mondanivalód értékesebb-e, mint a csend amit megtörsz!”

Az alábbiak pedig egyszerűen jók:
“Szeretem a munkát, lenyűgöz! Képes vagyok órákig ülni és nézni.”

“Ha éhes vagy nyalogass sót, attól szomjas leszel!”

“A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.”

“Mindenki jó valamire! Ha másra nem, hát elrettentő példának.”

“Ha már nyakig szarban vagy, adj hálát Istennek: ‘Köszönöm Uram, hogy legalább nem hullámzik!”

Mára ennyi, igazán nem mondhatjátok, hogy nem érte meg benézni hozzám! 🙂

Husika…

Első pontban leszögezném, hogy tényleg csak szőke melír van a hajamban! (Az is már csak itt-ott) És én annyira jót akartam…megint!


Velünk szemben van egy hentesbolt! Mekkora hír, mi? Én annyira ismerem a húsokat, hogy nem tévesztem össze a csirkét a disznóval…a marhában és a disznóban már nem lennék biztos, ha külön látnám őket és nem egymás mellett… Tehát nagyon nem értek hozzá….kicsit sem! 🙂


Nem is értem, mi a francért kellett észrevennem a feliratot a boltnál… 


Bőrös malac: 599,-


Egyből beugrott, hogy mennyire jó lenne ez nekünk szilveszteri kajának…sokan vagyunk, tudod… olcsó is – finom is…jól megsütjük…


Telefon haza, egyeztetés… mégis mennyi kellene…”Tudod te, ha szép akkor hozzál nyugodtan!” Jah, ekkor még nyugodtan voltam…


Mert a bőrös malac az bőrös malac, nagyot nem tévedhetek…még én sem!


Mire én kerültem sorra, végignézhettem a kínálatot…nem lettem okosabb.


– Mi kéne?


– Bőrös malac, 599 forintos – vágtam ki magabiztosan.


– Itt vannak, válasszon!


Akkor már sejtettem, hogy baj lesz. Mit kéne választanom? Mégis hány féle bőrös malac van basszus?


– Tarja, karaj…melyik kell? – folytatta  a cseppet sem kedves eladó.


– Sütni kellene, melyiket ajánlja? – próbálkoztam hatni rá és nem hülyén nézni.


– Amelyiket akarja. – és rávágott a mérlegre egy darab húst. – Jó lesz?


– Jó! Persze!


– És még? Melyik legyen?- és dobálta tovább a húsdarabokat.


– ÖÖÖÖ…Köszönöm ennyi! 


Legközelebb Petivel megyek húst venni! Vagy csak csirkemellet veszek…vagy szárnyat… vagy oldalast! Ezeket simán felismerem…mondjuk azt hittem most is simán fog menni….

Kicsit Szaminak :)

 Tudod, nagyon szerencsés vagy, hogy olyan családod van amilyen… Persze, hogy tudod! 🙂

Az írásod kapcsán az jutott eszembe, hogy mennyire szeretnék úgy érezni, ahogy te… Mennyire szeretnék egy szatyornyi szeretetet őrizni az apámtól… Elképzeltem, hogy minden nap elővennék egy-egy levelet, lapot tőle és elolvasnám. Beosztanám ezeket a kincseket az év minden napjára, emlékeznék…sírnék…mosolyognék. Felidézném a mondatait, hogy bennem éljen tovább… Biztosan fájna…először, aztán várnám a pillanatot (mondjuk esténként), amit vele “kettesben” tölthetek el… és az első napok fájdalma után valami sokkal szebb és jobb érzés töltene el. A tudat, hogy nekem megadatott ez a fajta szeretet, ragaszkodás. A legnagyobb kincs, hogy büszke volt rád… és ezt papírra is vetette, nem szégyellte vállalni az érzéseit…

Sokszor elgondolkozom rajta, hogy más emberré lettem volna, ha olyan apám és anyám lenne, mint amilyenről álmodtam? És amint átfut rajtam ez a gondolat, egyből küldöm is tovább…jól van minden úgy ahogy van! Azért vagyok ilyen, mert ilyenné alakítottam magam! Soha nem kaptam egy támogató, segítő szót a szüleimtől. Soha nem mondták nekem, hogy büszkék rám!

Kizártam őket az életemből, amikor ők kizártak engem az ő életükből…

Régi történetek ezek, mégis újra-újra visszatérnek a gondolataimba…

Drága Szami! Nagyon szeretnék csak egyetlen levelet őrizni az apámtól, hogy majd ha már nem lesz, elővehessem és felidézhessem az érzést, amit nem kaptam meg tőle soha: A SZERETETET!

Ne félj elolvasni őket, ne foszd meg magad ettől az érzéstől, és sírd ki magadból…hogy utána csak az érzés maradjon, amit Ő adott neked!

Csak ennyit akartam hozzádszólni…:)

75.11.15.

 Igazából nem akartam erről a napról írni, ahogy eddig sem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget… Nem szeretem ha ünnepelnek, talán zavarba is jövök tőle, de méginkább az vezérel, hogy nagyon sokszor képzeltem már el magamban, milyen is lenne, ha ez a nap tényleg csak rólam szólna. Sokáig csak mélységes csalódás lett a vége. Tehát jó szokásomhoz híven adtam elő azt, hogy ez engem nem is igazán érdekel…

Azonban évek óta olyan emberek vesznek körül, akik TUDJÁK, hogyan lepjenek meg, milyen dolgokat értékelek igazán, és nem esik nehezükre tenni értem!

Kezdve azzal, hogy Peti és az anyukája főznek és én gyakorlatilag ki vagyok tiltva a konyhából… 🙂 Vagyis inkább azzal kellett volna kezdenem, hogy éjfél után 7 perccel Peti hozzám fordulva annyit mondott: “Boldog születésnapot drágám! Csak én legyek már az első, aki mondja neked!” 🙂

Látom a rengeteg energiát, amit abba fektettek, hogy meglepjenek: A kedvenc ételem receptjének kikeresése-elkészítése… A tudat, hogy odafigyelnek rám, elemzik az elejtett mondataim, hogy azokból kikövetkeztessék, mire vágyom…

Szerencsés vagyok, mert nagyon szeretnek! 🙂

Tudod, milyen szervezést igényel egy saját kézzel elkészített ajándék elkészítése? Tiszta bűnszövetkezet alakult ki a házban! Szerepelt benne telefon, amivel jelezték, hogy már biztos nem megyek ki a szobánkból, kémkedés gyermekem által, hogy le ne bukjanak… Tavasz óta tartó eszméletlen munka, minden öltés mögött ott bújt a meglepetés leleplezésének lehetősége…

Nem mondtam még, de imádom a napraforgót…Szeretem a színei miatt és szeretem azért, amit igazából jelent számomra: FORDULJ MINDIG A NAP FELÉ! Ez a virág jelenti számomra az örök optimizmust és a mosolyt… ŐK ezt soha nem felejtik el… ha körbenézek a szobánkban, számtalan napraforgót látok… mind a szeretet és odafigyelés megnyilvánulása számomra… Ma is kaptam! Majdnem 60.000 öltés… 60.000 öltésnyi rám gondolás Peti anyukája részéről! 🙂


Kaptam még ezen kívül egy ilyet is:


És még sok-sok könyvet és szeretetet, szerelmet! 🙂
Jó nekem! Nagyon! 🙂

(M)Ilyen idők…

 


Bejött ma egy pasi és széles mosollyal az arcán felmutatott egy igazolványt… KÖZTERÜLET FELÜGYELET!!


 Felszólított minket, hogy söpörjük el a leveleket a bolt előtt, mert balesetveszélyes, bejelentés érkezett, és ugye mi sem szeretnénk, hogy valaki előttünk törje össze magát… DE szeretném, ha annyira törnék magukat, hogy bejussanak ide!:)


Jó kislány voltam, nem szóltam be neki, hogy inkább a bicikli utat kéne NEKIK letakaríttatni, mert ott valóban elcsúsztak a napokban villanyos biciklivel… Csak csendben megjegyeztem, hogy 2 napja lett felsöpörve, de természetesen megyünk és csináljuk… Mert a szervekkel nem vitatkozik az ember, behúzza fülét-farkát és teszi amit tennie kell…


 Nekem egyébként hivatalos szerv fóbiám van, mindegy milyen néven nevezik magukat, én enyhén feszült leszek tőlük… Meg valószínűleg sok helyszínelős sorozatot is nézek, mert a múltkor Peti anyukájához jött valami nyugdíjintéző férfi, én élből megkérdőjeleztem, hogy biztos házhoz járnak az ilyenek? Annyira sikerült előadni magam, hogy a végén Peti anyukája is úgy gondolta, nem kell nekünk beengedni a házba, mert lehet tényleg rabló vagy baltás gyilkos… (Jah, ő is nagy helyszínelő-néző…)


Miután megbeszéltük, hogy megmondom neki nincs itthon akit keres, be is csöngetett… A szilárd elhatározásom addig tartott, amíg nem beszéltem vele pár szót és nem láttam a hivatalos paksamétákat a hóna alatt…


Még akkor is megfordult a fejemben, hogy lehet csak baromi jól álcázza magát… Elkértem az igazolványát, mondtam neki, hogy ilyen időket élünk sajnos… (Azt se gondoltam, hogy én valaha ezt a mondatot kiejtem a számon… mint a saját nagymamám basszus) A vége az lett, hogy beengedtem, és képzeld tényleg az volt akinek mondta magát!! Hallatlan…:)


A lányom osztályában a fiúk meg játszanak… kő-papír-ollót, mai modern változatban…


Aki veszít dönthet, hogy feladatot csinál vagy pofont kap!


Egy vesztes fiú nem vállalta a pofont, helyette a lányom fenekét kellett volna megfognia…mert ilyen időket élünk!


Nem tudhatta, hogy így is úgy is rosszul jár…:) Mert az én lányom nem egy hamvába holt úrilány… mondjuk ezt már tudhatták volna… Neki elvei vannak, és nem tartozik bele, hogy ne üsd meg felebarátodat…


Könyökkel gyomorba… kemény!:)


És azt gondolod, hogy ennyi elég volt? A fiúk tényleg hülyék (kezdek hinni Fanninak), mert erre egy másik is bepróbálkozott… Tudnám, miben reménykedett?? Ő „csak” pofont kapott… Jól néztek ki óra előtti sorakozónál, az egyik a gyomrát fogta, a másiknak az arcán Fanni ujjainak nyoma…


Esküszöm próbáltam rávezetni a helyes viselkedésre, nem verekszünk, nem kötözködünk, tudom mi lenne a dolgom…de csak röhögni tudtam. Mert ennyire „jó” anya vagyok…


Mondjuk Peti sem bizonyult túl segítőkésznek, mert élénken magyarázta a lánynak, hogy tökön nem rúgjuk a fiúkat, ellenben sípcsonton nyugodtan, csak az sem mindegy, hogy mivel rúg… és szemléltette is neki! Igen, oktatjuk a gyereket a biblia tanítása szerint… Majd ha nem ilyen időket élünk… Addig azért kicsit örülgetek magamban, hogy megvédi magát.


Mielőtt kihívnátok rám valamelyik hivatalos szervet, előtte azért értesítsetek, hogy felkészüljek!:)


Emberek

 Gábor (munkatárs): – Esküszöm néhány embernek csak épp annyi esze van, hogy ne felejtsen el levegőt venni és enni!


Fent volt egy hölggyel az emeleten 25 percig konyhát nézni… :)))

Hülyeség…vagy mégsem

 


 :)))
Igen, szeretem ha könyörögnek nekem, hogy írjak mááárr!:))))
De annyit kommentelek nálatok,  annyit jártatom a szám, hogy a blogom kissé háttérbe szorult az utóbbi időben! Bár ez így hülyeség…. Magam sem tudom, hogy miért kezdtem bele az írásába… azaz most már kezdem érteni!


A lényeg nem itt van, hanem nálatok! Bár ez is hülyeség így :))) Sokszor hoztok elő olyan témát, amit megírhatnék itt, de a pillanatnyi érzéseim arra késztetnek, hogy kommenteljek inkább!


Egész eddigi életemben azt vallottam, hogy nekem nincs szükségem senkire…önámítás…hiszen végig kerestem VALAKIT!


Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam a PÁROM! Bár a lányom szerint kihagyhattam volna azt a 10 évet az apjával és akkor Ő most igazából a Peti lánya lehetne… Hiszem, hogy végig kellett járnom az utam! Ha nem így lett volna, más ember lennék. Tanultam a hibáimból, megbecsülöm, ritka kincsként tekintek rá! Minden nap rácsodálkozok, mennyire jó ember Ő!


Szerencsés vagyok, hogy idevezérelt a sorsom! Pár ember itt szintén fontos lett nekem. Nekem, aki nem várt senkire, főleg nem vártam barátságot, elfogadást, szeretetet… mégis megkaptam! Ezért írok kevesebbet ide, és sokkal többet hozzátok! :))


Köszönöm!

Esszencia :)

Tudom, hogy mit jelent a szó, deeeee ez a leírás annyira tetszik, hogy magamévá tettem! :)))

Az
Esszencia az a tiszta, bensőnkből fakadó lényeg, az a mindannyiunkban
jelen lévő forrás, ahonnan terveink és álmaink születnek. Ez az a hely
bennünk, mely ösztönösen tudja a válaszokat. Innen fakad intuíciónk, ez
táplálja lelkesedésünk. Ez az az erő, mely álmaink beteljesítése felé
hajt minket egész életünk során. Az Esszencia egy lágy belső hang,
belső jelzés mely könnyedén elhalkul félelmeink és negatív gondolataink
viharában. Ez ugyanaz a hang, mely gyermekkorunkban mindig velünk volt
és útmutatást adott nekünk. Felnőtt életünk nagy feladata és kihívása,
hogy újra megtanuljunk bízni benne és döntéseinket ismét e hang
vezérlete alá helyezzük. Amikor megtanulunk ismét erre a belső hangra
támaszkodni, kezünkbe vesszük sorsunkat és többé a külvilág
szeszélyeihez már nem kell fordulnunk támaszért.

Járványok

 


Van ez az új vírus ugyebár… Amivel én nem nagyon tudok mit kezdeni!




Volt itt már sertés, madár, most meg ez van… Érdekes módon az előző kettő lecsengett, nem volt „kötelező” védőoltás… Most meg erre az újra van, és nem ám évekig kísérletezgettek vele, hanem pikk-pakk, egyik hétről a másikra kiadták… Ma reggel már megvolt a háziorvosoknál, és elkezdték beadni… DE!!!! A gyerekeket MÉG nem oltják be, mert jövő hétre lesz meg még egy teszteredmény, és csak utána… Már a hírfolyam elején eldöntöttem, hogy az ÉN gyerekemet NEM fogják beoltani olyan szerrel, amit hetek alatt sikerült létrehozniuk, de ez a ma reggeli hír végképp megerősített ebben! Mert mi az, hogy elkezdték, de őket MÉG nem… és ha nem jó a teszteredmény, akkor sem fogjuk megtudni soha… Annyira mérges vagyok, mert birkáknak nézik az embereket! Oldalakat tudnék még erről a témáról írni… A hírek, amik ezek kapcsolatban terjednek…hogy népírtás, meg ember szelektáció…. Engem az egészből csak az érdekel, hogy ne adjanak be a gyerekemnek olyan oltóanyagot, aminek a hosszú távú (sőt rövid távú) hatásairól semmiféle tapasztalat és eredmény nem született!!






Aztán van itt még egy újfajta vírus, ami nálunk terjed a boltban!! Na, erre kellene valami frankó ellenanyagot találni! Főleg „kedves idős hölgyek”-nél fedezhető fel a tünetegyüttes, lappangási idő 2-3 hét, aztán robban!




Az elsőnél még nem gondoltunk rá, hogy sürgősen telefonálnunk kellene az ÁNTSZ-nek, vagy bármilyen elme- vagy egyéb orvoslással foglalkozó személynek, de a sokadiknál már erősen gyanakodtunk…




A vírus neve: HAP! Vigyázat, erősen fertőző! 🙂 A megfertőzött személy elveszíti a kontrollt cselekedetei felett, elfelejti a vele szemben álló eladót emberszámba venni, erősen vörösre vált arccal hajtja a maga igazát, ebből gondoljuk, hogy a vérnyomásra is kihat az új kór!




Tünetei még:


emelt hangerő és megváltozott hangszín


megvető tekintet


ugyanazon mondat többszöri elismétlése


hallásproblémák, mivel az eladó válaszát elengedi a füle mellett


fenyegetés különböző felügyeleti szervekkel


fenyegetés jó vagy kevésbé jó nevű ügyvédekkel


fenyegetés családtagok nevének bevonásával


Figyelem!!!!


A legjellemzőbb tünet: HASZNÁLJÁK A PÉNZEMET!!!!! (Innen a fentebb jelzett név)


szóösszetétel minden második mondatba való beleszövése!!! Ha ezt hallod, tehetsz vagy mondhatsz bármit, a személy már fertőzött, tehát teljesen feleslegesen védekezel!




Példa:




Békésen takarítjuk a bolt ablakait, bejön egy „kedves idős hölgy”. Mosolygós köszönésünkre válaszul ránk mordul:




  • Maguk itt takarítók vagy eladók?


Tanácstalan összenézésünk eredményeként a következőt válaszoltuk, még mindig mosolyogva:




  • Mindkettő! Miben segíthetünk?



  • Rendeltem itt bútort, mikor jön már meg? – szigorú szemöldök összehúzással kíséri kérdését.



  • Ha kicsit tetszene segíteni, hogy milyen bútorról van szó?



  • Hát ágyról, most telik le a rendelési határidő, mégis mit képzelnek, meddig várok?



  • ..- válaszolnánk, de nem várja meg, a szavunkba vágva mondja tovább.



  • Maguk HASZNÁLJÁK A PÉNZEMET! Nyugdíjas vagyok én, nem lopom a pénzt! Vagy fizetnek rá kamatot, mi a hasznom nekem abból, hogy belefizettem?




Érted már? És ez csak egy példa volt… számtalanszor jönnek így be… hogy mit képzelünk magunkról, elvettük a pénzüket (20-30 százalék előleget szoktunk kérni rendeléseknél) a bútor meg még sehol (sokszor napra pontosan bejönnek, ahogy letelt a 3 hét, holott mindig elmondjuk, hogy kb. annyi, lehet több is – kevesebb is).




Nem értem az embereket! Főleg a fentebb említett korosztálynak kellene megértenie, hiszen ők abban éltek, hogy 2 bútor közül választhattak, és sokszor hónapokat kellett várni mire megjött a rendelés. És most ez a korosztály az, aki egyből fenyeget, ügyvédet és feljelentést emleget, nem érti meg és fogja fel, mondhatsz neki bármit… Aztán Ő az, aki kifizetvén a megrendelt bútorát bocsánatot kér a múltkoriért! Te pedig mond azt, hogy semmi baj és mosolyogj rá megnyugtatólag, pedig sok-sok ősz hajszálat és lassan kialakuló gyomorfekélyt köszönhetsz neki…




Szép szakma ez…. ne válaszd soha!






Jaaaa, a múltkori ínhüvelygyulladásommal kapcsolatosan adnék én nektek feladatot!


Mostanáig nem volt kedvem írni, pedig akkor kellett volna….


Tehát, mindenki aki olvas és nem volt még része abban a csodálatos érzésben, hogy az ujjai duplájára dagadnak, és felér az egész egy kéztöréses állapottal:




Tedd meg nekem, hogy megpróbálod a fenekedet az ellenkező kezeddel kitörölni! Tehát a jobbkezesek ballal és értelemszerűen a balkezesek jobbal! Nagyon köszönöm! :)))


Annyira nem kínozlak meg benneteket, hogy ugyanezt kérjem tusolás közben (egy kézzel tust fogni, tusfürdőt önteni, megtörölközni) és azt sem várom el, hogy esetleg próbáljátok ki a női napokon szükséges cserét ugyanígy elvégezni! Ezt már csak piros pontért, aki akarja…:)


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!