– Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Lehet egy igaz történet,Lehet mese, mégis szép.
Hallgasd, hogy történt velük:
Sorsszerű vagy véletlen,
hogy ott voltam a közelben,
és épp nagy volt a szívemben a bánat.
Azt gondoltam miért ne,
érhetne ma szerencse,
hozzád léptem és elmondtam hogy baj van.
A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!
Mert a szerelem keresi a szerelmet
Hidd el téged is valaki úgy szerethet
Ahogy szeretnéd hogy szeressen
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.
ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.
Ne dobj el mindent ne mondd hogy kár volt,
Nem vagy már közel és nem vagy még távol,
Még minden bennünk van csak a jelen vádol,
Még nem ölt meg mindent a hétköznapi mámor.
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
Nem vagy egy egyszerű eset,
Vagy könnyen kezelhető,
De keresem a kulcsot,
Hozzád, és ez érthető.
Nem kérem számon tőled
A múltad visszafelé.
Nem akarlak bezárni,
Azt akarom, hogy szabadon élj!
Ne legyen túl nehéz, az út, amin te lépsz,
Mert visszavárlak.
Arra kérlek, ne legyen túl nehéz neked,
El soha nem érlek, ha kettéosztod életed.
Tudják, hogy szeretem Őt,
Tudják a titkomat.
Sok ezer éve már
A lelkem társa vagy.
Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.
Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.
Ó, az az arc,
Ó, az a szempár,
Elkísér mindig, bárhová visz az út.
Aki csak egyszer is megérezhette Õt
Az már nem kér csak ad
Nem vesz el hisz tõle kap
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.
Álom ez a nap, mint mikor megláttalak,
Mint az első ölelés, olyan őrült remegés.
Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom,
Ma még minden gyönyörű, érzed, milyen egyszerű?
Elmondom halkan csendben hogy mit akarok,
Elmondom halkan csendben hogy mi a titok,
Te vagy a lélektársam ó te vagy igen,
Ennyire egyszerű ez a nagy szerelem.
Nem kell más,
Egy boldog pillantás
Egy fénylõ ölelés
És ez elég
Hogy elviseljem még
Nincs más,
Én mégis féltelek.
Túl sokan éhesek
A boldogságra
Élnek szerelemre várva
Nem kell más…
Ha minden próbát túlélve
Egymás kezét fogjuk még,
Tudom, hogy akkor lesz vége,
Te gyõztél – és én.
