SO(R)S

 Lányom iskolájában Tescós mintára egyet fizet – kettőt kap cirkuszjegyeket osztogattak…. Ebből számomra még nem következett volna, hogy nekünk akkor feltétlenül el is kell mennünk, sőt a tiltakozás verbálisan is jelentkezett nálam, mikor megkérdezte: – Ugye elmegyünk? Válaszom egy erős – Nem hiszem!

Az én drága párom pedig eldöntötte sorsom, mert megvette a jegyeket…. Tehát ha akarom, ha nem engem elvisznek CIRKUSZBA kérem szépen…. Minden porcikám tiltakozott ellene, ki a fene akar büdösben, melegben kehes állatokat nézni a rájuk kényszerített feladatok végrehajtása közben????

Lassan megtanulja Petim, hogy bár én minden programra alapból nemet mondok, ha elrángat valahová baromi jól tudom ám magam érezni…. Nem értem, honnan jön ez az elutasításom, talán arra vágyom, hogy elém álljon és azt mondja: – Már pedig most az lesz, amit én akarok! 🙂

Meghatott a figyelmessége, mert nem nekem akart örömet szerezni, hanem gyermekemnek, ha a hülye anyja nem képes jól érezni magát, és megtagadja a közös programot, akkor elvitte volna ő egyedül! Annyira szeretem ezekért is:))

Amire számítottam, nem jött be…. Hatalmas sátor volt, zenekar játszott, s bár a melegben igazam volt, de se büdös nem volt, sem kehes állatok… Sőt!!!

Komolyan mondom, hogy néha még a szám is tátva maradt! Szerintem mi jobban élveztük az előadásokat, mint Fanni….

Gyönyörű lovak…. gyönyörű pasi volt az idomár (vagy mi)…. Aztán még több pasi, még több ló….. (Köszönöm, hogy nem adtál hangot alaptalan féltékenységednek drágám, mikor “ömlengtünk” a lánnyal a lovasfiú láttán) Aztán tevék, egy hatalmas elefánt….oroszlánok, kígyók, krokodilok, pókok….bűvész, akrobata meg minden egyéb… És profin és szervezetten és díszletekkel…. Pedig csak sátoros cirkusz…mi meg igen csak vidéken élünk… Láttuk a hatalmas munkát ami az egész mögött van, lenyűgözött, hogy mindenki tudta, mi a dolga….

Hálás voltam, hogy rám lett kényszerítve, el lettem rángatva:))) Kicsit újra gyerek voltam, lelkesedtem, tapsoltam…..de már felnőtt fejjel :))

Ilyen cirkuszt bármikor, máskor is, szívesen….

 Drága Blogdoktorok, név szerint Szamóca és forgószél:)

Ma beültem az autómba, TS vicce után szabadon: Nekem tényleg 206 :)) Gondoltam, ha már ilyen jól megfejtették nekem, hogy csak a sötét jövő és a bizonytalan lét, no meg valami jelképes akadály az amit az én autóbalesetes álmaim jelentenek, bátor leszek és nyomom neki….

No csak városomban mentem ügyeket intézni, de én komolyan olyan óvatos voltam, mint még soha…talán az oktatóm mellett voltam ilyen körültekintő eddigi autós pályafutásom során…. Mert azért bennem motoszkált, hogy jó dolog ez az álomfejtés, de ha a sors mégis így akart figyelmeztetni, csak legyek már résen! Hát nem? De! 🙂

Minden jól ment, amíg anyám kapujához nem kellett navigálnom a kisautómat parkolás céljából…. Keskeny utca, szomszédja a háza elé csinált egy szemétdombszerű kupacot, nehogymán oda autó álljon… És annyira koncentráltam, hogy abba bele ne menjek, hogy az út mellé ültetett sövényt kizártam a látómezőmből!!! :))

Nem kell megijedni, a sövény tovább nőhet, az autóm meg kissé karcos lett jobb oldalt, de nagyon klassz hangja volt, előbb arra gondoltam, hogy ne kelljen megnéznem mit műveltem vele, soha többet nem fogom használni azt az oldalát….:)

Álomfejtés: Sötét jövő = ma el volt borulva az idő:)

                  Bizonytalanság = ma elég bizonytalanul vezettem:)

                  Akadály = út szélére ültetett sövény:)

Ennyi! Adjátok vissza az orvosi – álomfejtős diplomátokat, Szamszától kobzom a díványát, jót tesz a derekamnak akármilyen kemény is…. és nyugodtan analizálhattok tovább, de én csak kacagok:))))

 Na kérem szépen! Így mennek itt a dolgok! Hipp-hopp, ripsz-ropsz…

Szamsza doktornő és álomfejtő kemény díványán történő (nem rosszra gondolni!) elbeszélgetésünk folyományaként rávezetett, hogy VEZETHETEK!!! :)) Mit nekem sötét jövő, bizonytalanság meg egyebek…. Egy a lényeg, beülhetek, mehetek…. De ha véletlenségből kifolyólag mostanság mégis elszenvednék egy apróbb balesetet, visszaveszem a diplomáját drága doktornő, elkobzom a kurvakemény díványát és jól eladom a boltomban! :)))

Egyébként szépen elbeszélgettünk egymással, egyetlen ember volt e helyen, aki segítségemre sietett! Ennyit a többi hálátlan blogolvasómról! :)) Tőletek aztán virraszthatnék, attól félve, hogy ismét baromságokat álmodom össze… 🙂

 Minden éjjel álmodom, ami elég fárasztó tud lenni ám! Néha emlékszem, néha nem… Most már én is elmondhatom viszont, hogy vannak visszatérő álmaim! 🙂

Mondjuk jobban örülnék, ha valami virágos rétes, pillangós, szerelmetes visszatérőm lenne, de nem…

Tegnapelőtt éjjel: Megyek az autókámmal, kereszteződésből meg félig kilógva áll egy kék autó, de ugye a kressz szerint nekem van elsőbbségem, tehát én megyek tovább. De nem kerültem ki elég nagy ívben, elkaptam az elejét a kocsinak, az ürge meg elkezdett velem ordibálni…. Felébredtem….

Tegnap éjjel kifordulok az utcánkból, és rájöttem, hogy vakon vezetek, nem láttam semmit. Próbáltam emlékezetből kormányozni, de szintén belementem egy másik autóba. Felébredtem… Nem volt kellemes érzés…

Na, akkor álomfejtők jelentkezzenek! :)) Soha nem karambolóztam, nem néztem ilyen filmet a napokban, nem láttam balesetet mostanában…. Mi a fészkes fenének álmodok ilyen baromságokat????

És a fő kérdés: Akkor most beüljek vagy ne üljek? :))

Drága Egyetlen Bátyuskám! 🙂

Napok óta rágódom rajtad és aggódom… Mennyivel könnyebb lenne, ha felkapnám a telefont, rád csörögnék és egyszerűen megkérdezném, hogy érzed magad, kell-e segítség, szeretnél egy kicsit beszélgetni… Ismersz, ez nem én vagyok, tehát megint a levélírás maradt. Így aztán elég egyoldalú „beszélgetésünk” lesz most 🙂

Megütötte a fülem egy mondat, mikor felvázoltad a problémáitokat: „Helga azt mondta, hogy egyre inkább hasonlítok apámra, és valahol igaza is van…” Első reakcióm az volt, hogy hát igen…. később úgy éreztem: van amiben igen… De tudod mit gondolok most? NEM!

Te nagyon jó ember vagy! Önzetlenül próbálsz segíteni másokon, nem tehetsz róla, hogy nem tudják értékelni! Te vagy az egyetlen ember népes családunkból, aki fontosnak érezte, hogy összetartsa, ápolja a rokoni kapcsolatokat… Alkalmatlanok vagyunk rá, hogy valódi családként éljünk egymás mellett, de ez szintén nem a te hibád…Te próbálkoztál….

Amit elértél az életben, mind magadnak köszönheted! Sem anyagi segítséget, sem annak hiányában az erkölcsi támogatást, biztatást nem kaptad meg senkitől! Mégis mentél előre rendületlenül! Fel tudtál állni már nem egyszer a magad erejéből, mikor más már feladta volna…. A magad erejéből teremtettél házat, autót, építettél fel vállalkozást…. Nem tudom, hogy mi lesz végül veletek, együtt vagy külön folytatjátok-e, de irigylem és becsülöm benned, hogy ilyen erős vagy! 🙂

Amit elértem az életemben neked köszönhetem!! Te adtál nekem munkát, és az akkori első mondatod adott nekem elég lökést ahhoz, hogy meg akarjam állni a helyem, be tudjam bizonyítani neked és magamnak, hogy nem hiába fektetted belém a bizalmadat, nem könyöradományt kaptam, hanem célokat… Azt mondtad nekem mikor felajánlottad az állást, hogy nem fog érdekelni, hogy a húgom vagy, ha nem jól végzed a munkádat, ugyanúgy kirúglak, mint mást! Kemény szavak voltak ezek, de kellettek, hogy akarjak megfelelni a követelményeidnek… Kellettek, mert talán ha nem jelented ezt így ki, akkor nem lebegett volna a szemem előtt célként az, hogy valóban kiérdemeljem itt a helyem….

Nagyon sokkal tartozom neked! Kicsit apánk helyett apám voltál. Sok helyzetben gondoltam arra, hogy könnyebb lenne, ha segítséget kérnék tőled, de azért sem kértem, hisz te is egyedül boldogultál… Mégis, ha végképp rászorultam, soha nem utasítottál el, meghallgattál, ha kész voltam beszélni a dolgaimról, utat mutattál és segítő kezet nyújtottál, hogy el tudjak indulni előre….Irányt mutattál nekem, egy szintet állítottál fel a szememben az értékrendeddel… Igyekszem úgy élni az életemet, hogy büszkén mondhasd, hogy Ő a húgom! Mert én nagyon büszke vagyok rá, hogy TE vagy a testvérem! 🙂

Nem érezheted úgy, hogy lassan olyan leszel, mint az apánk! Apánkra nem jellemző tulajdonságaid vannak!

TE NAGYON SZERETHETŐ VAGY! 🙂

Kemény próbák elé állít az élet téged, de én TUDOM, hogy most is megoldod, feldolgozod, újra felállsz, és még erősebb leszel a végére. Vagy a kiscsaládoddal együtt vagy egyedül új társat keresve, de az legyen előtted, hogy egy életed van, és a legfőbb célod azt boldogan leélni!

Bár nem beszélünk egymással napi szinten, bár nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy normális családban felnőtt testvéreknél természetes és könnyedén megoldják a kommunikációt egymás között, azért mi is haladunk előre, és szeretném, hogy tudd:

Ha másként nem is tudok, de gondolatban mindig veled vagyok!

Nagyon szeretlek és nagyon büszke vagyok rá, hogy a testvéred lehetek!

A

ANYÁK NAPJÁRA

Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, megjelent a 15 éves fia a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a papírt az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében, és elkezdte olvasni azt:

–         a virágágyás kigyomlálásáért:  500 Ft

–         a szobám rendberakásáért:    1000 Ft

–         mert elmentem tejért:                100 Ft

–         mert 3 délután vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft

–         mert kétszer ötöst kaptam az iskolában:  1000 Ft

–         mert mindennap kiviszem a szemetet:       700 Ft

Összesen: 4800 Ft

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tódult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

–         mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft

–         az összes átvirrasztott éjszakáért a betegágyad mellett: 0 Ft

–         a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft

–         könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft

–         mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft

–         minden reggeliért, ebédért, vacsoráért amit készítettem neked: 0 Ft

–         az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, az anya mosolyogva nyújtotta át a papírt a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost, és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE!

 A GRILLSÜTÉS

Ez az a tevékenység, amelyben leginkább felfedezhetjük az IGAZI férfi konyhai tudományát. Amikor egy férfi grillsütésre szánja el magát, a következő eseménysorozat indul el:

1. A férfi előveszi a kerti grillt és a faszenet.

2. A nő letakarítja a grillrácsot.

3. A nő lemegy a zöldségeshez.

4. A nő elmegy a henteshez.

5. A nő elmegy a cukrászdába.

6. A nő előkészíti a salátát és a zöldségeket.

7. A nő előkészíti a húst a sütéshez.

8. A nő egy tálcára készíti a fűszereket a szükséges eszközökkel.

9. A nő kiviszi a lesikált grillt és a tálcát a férfinek, aki elterülve sört iszik.

10. A férfi elhelyezi a hússzeleteket a grillen.

11. A nő bemegy és megterít.

12. A nő előkészíti a zöldségeket.

13. A nő előkészíti a desszertet.

14. A nő kimegy, hogy szóljon a férfinek, hogy a hús épp odaég.

15. A férfi leveszi az odaégett húst, és átadja a nőnek.

16. A nő tálal.

17. A férfi italt tölt.

18. A nő leszedi az asztalt, és kávét főz.

19. A nő felszolgálja a kávét és a desszertet.

20. Az evés befejeztével a nő elrendezi az asztalt és leszedi a terítőt.

21. A nő elmosogat és rendbe rakja a konyhát.

22. A férfi otthagyja a grillt, mert még van rajta némi parázs.

23. A férfi megkérdezi a nőtől, hogy örül-e, hogy ma nem neki kellett főznie.

24. És bizonytalan arcát látva megállapítja, hogy a nők soha nem elégedettek.

 Leányom osztálykirándulás címszó alatt átlátogat valamelyik szomszédos országunkba…(Igen, forgószél én nyertem! Gőzöm nincs jelenleg, hogy melyikbe, pedig már mondta…) Ahová ugye korából adódóan csak útlevéllel mehet. Útlevele van…Lejárt…:) Annyira nem vagyok zizzent anya, hogy illegális határátlépőt csináljak a gyerekemből, ezért: mély levegő…. éééés ügyintézés! Nem ám telefonkönyvből keressük ki az okmányiroda telefonszámát! Hö! Mire való az internet!:) Beütöttem, megtaláltam, tárcsáztam (nem is, mert nyomogattam a gombokat) a telefont, felvilágosítást kértem! Mindkét szülőnek biztos jelen kell-e lenni? Igen! Na, mondom frankó, egyeztethetek időpontot az exférjjel, szorítson már be a zsúfolt programjába engem meg a gyereket, meg az útlevél-osztályt….

 Ez volt az egyik próbatétel! A másik, hogy kell hozzá a gyerek születési anyakönyvi kivonata! Hurrááá! Mindig is imádtam olyan papírt keresni, amiről halvány lilám sincs, hogy hol lehet…. De hős voltam, feldúrtam itthon minden szóba jöhető helyet, mikor leesett, hogy ha én nem találom, az nincs is nálam! Telefon exférjnek, keresse már inkább ő, nagyobb az esélye, hogy nála maradt annak idején kettéválásunkkor…. Enyhe kétségbeeséssel hangjában megkérdezte, hogy mennyibe kerülhet kiváltani egy másolatot? Jól kezdődik! – gondoltam. Mondtam, hogy azért előbb nézzen már szana-széjjel, ott kell annak lenni valahol… Bevallom, rendesen feltuningoltam magam, hogy nem fogja megtalálni, annak idején a keresés nála is kimerült abban, hogy szekrényajtó kinyit, benéz, feleségnek kiabál, hogy nincs meg, mi a francnak kell mindent elpakolnod?

ÉÉÉÉSSSS! Kapaszkodjatok meg! MEGTALÁLTA! Hogy milyen fejlődésen ment keresztül, hihetetlen! 🙂 Ja, de azért elhívta a lányt segíteni keresni….. Mégiscsak nőkezdemény:)) Lányom hazajön, mondja, hogy apja üzeni, hogy mi csak intézkedjünk délelőtt, majd ő délután bemegy aláírni! Ho-hó! Nem úgy van az! Hirtelen felindulásból felhívtam, megtudakoltam, mégis hogy gondolja, mikor megmondták, hogy mindkét szülő jelenléte szükséges! Oldja meg, mi reggel megyünk, legyen ott ő is! Ígéretet kaptam, de az ő ígéreteivel már a hócipőm is tele van, nemhogy a padlás…. Jól felhúztam magam, és megfogadtam, hogy mostmáraztán a sarkamra fogok állni, reggel felhívom újra, megmondom neki, hogy nem hozzá fogom igazítani a napomat…. Meg még ilyesmiket…. Rendesen kitaláltam, elterveztem….majd én megmutatom neki, hogy nem ugrálok ahogy ő fütyül! 🙂

Lányomnak adtam egy szabadnapot suliból (először még örülni is elfelejtett, annyira meglepődött), mentünk intézkedni, gondoltam kivárjuk a sorunkat, csak előkerül addigra az apja is! Bemegyünk és egy szál ember nem volt előttünk! Na, ennyit az első tervemről:) Annyira okos akartam lenni, elmentem addig okmánybélyeget venni, gondoltam az úgy is kell, azzal is telik az idő! Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember a földön, aki leragadt a régi rendszernél… Még jó, hogy nyiltan nem röhögött az arcomba a pénztárosnő… Gyengébbek kedvéért tekintettel elmagyarázta, hogy okmánybélyeg már nem létezik! Menjek vissza okmányirodába, papírt adnak, vigyem el neki, és úgy fizethetek…. Hm! Mik vannak! Csak tudnám, hogy én hol éltem eddig???? :))

Bemegyünk papírt kérni a fizetéshez, s ha már ilyen gyorsan bejutottunk, megkérdeztem, hogy tuti a volt férjemnek is itt kell lennie? Elnéző mosolyt kaptam, hogy ha van nálam válási gyerekelhelyezési papír, akkor NEM! Az “véletlenül” volt nálam! Eltettem mikor az anyakönyvit kerestem, annyira megörültem, hogy valamit mégis találtam… Ha-ha! Azért a biztonság kedvéért még egyszer rákérdeztem a volt férj jelenlétének szükségességére, de ugyanazt a választ kaptam… Fanni persze egyből telefonálni akart az apjának, én meg még hagytam abban a hitben egy kicsit, hogy rettenetesen sietnie kell, mert a hárpia volt felesége különben leszedi a fejét…. Mikor kijöttünk azért felhívtam… Elmondtam, hogy mégse kell, ő meg már pont indult volna… Gondoltam ennyit a jól megtervezett szövegemről, most majd megkapom tőle, hogy miért is nem érdeklődtem meg pontosan… De nekem annyira természetes dolog, hogy elváltam, mi az, hogy nem tudja ezt mindenki??? 🙂

A végén annyira összezavarodott a voltférj, hogy még Ő kért bocsánatot! :)) Én meg nagy kegyesen mondtam, hogy semmi baj! 🙂

 Majdnem elfelejtettem megosztani veletek, hogy a lányom iskolájában még egyszer tisztázva lett, hogy nem vagyok alkoholista CSAK ZIZZENT! Húsvéti gyerekek most azon gondolkoznak szerintem, hogy melyik a rosszabbik, és hogy akkor most sajnálniuk kell-e szegény kislányomat, hogy neki ilyen anya jutott…. :)))))

Én még agyalok rajta, hogy ez a minősítés mennyire felel meg a valóságnak….:) Inkább hülye legyek, mint alkoholista…. 🙂

Állt a konyhában, ahol minden új volt. Büszkeséget kellett volna éreznie, hogy összehozta, megmutatta a világnak. Sokan kételkedtek benne, nem hitték el, hogy felnőtt és önállóan képes döntéseket hozni, felelősséget vállalni…. A ház, amit megálmodott… A falak színe, amilyennek képzelte, a bútorok, a függönyök, a csempék…. Nagyon sok utánajárás, mert tökéleteset akart! Mindig…Mindenből….Harmóniát….Otthont teremteni!

Hiába várta a mindent elsöprő „MEGCSINÁLTAM!” érzést… Állt az új házában, az új konyhájában, és arcul vágta a felismerés…. A férje és a legjobb barátnője! Eddig is érezte, de nem látta.. Csukott szemmel nem lát az ember…. De most, ahogy ott állnak… rakják fel az Ő függönyét…. Véletlen érintések… Összenézések… Ahogy keresik egymás közelségét, és biztosak benne, hogy senki nem tud semmiről…

Nem akarta elhinni, hogy ezt teszik vele… Pont most, amikor végre élhetnék az életüket….Kifogásokat keresett…Hiszen barátok, összejárnak, a gyerekeik is… Közös nyaralások, szilveszterek, hosszú évek…Miért most? Bizonyosságot akart, hisz megígérte, hogy ha a férje megcsalja, ő lesz az első, aki elárulja neki… Megkérdezte nyíltan, őszintén… a szemébe nézett közben…De a barátnője abban a percben megszűnt barátnő lenni… Nem volt egyenes válasz, nem volt nyílt tekintet… S még ezek után is hinni akart… Ő értett félre mindent, nincs közöttük semmi… De a kétely a szívébe mart minden találkozáskor… Elkezdett figyelni… És már nem csukta be a szemét…. A gyanú valóssá vált, mikor a barátnője férjével beszélt… Ő már régóta tudja, neki szóltak mások… NEKEM MIÉRT CSAK MOST????? kiáltotta volna, de nem tette… Hiszen már ő is érezte, tudta, csak nem engedte felszínre törni, kényelmesebb volt elhessegetni a gondolatot, addig sem fáj….

Pár hónap…Ennyi adatott meg neki az érzésből, hogy otthont teremthetett… A vevők jöttek, ő pedig halkan mondta: -Válunk, azért sürgős eladni…. És elkezdte gyűlölni a házat, mert arra sem volt ideje, hogy megszeresse…

Csak egy ház…-mondta, ha az érzéseiről faggatták…

Csak egy ház, és az eddigi életem…- gondolta magában.