Akkor kezded el igazán értékelni az élet apró örömeit, ha valami miatt hirtelen nem lesznek ezek annyira természetes dolgok, hogy észre se vedd őket a hétköznapok rohanásában…. Akinek kényes a gyomra, most lapozzon át valaki máshoz, ne finnyogjon és fújjoljon itt nálam! 🙂
Kedvenc leányom (1 van, könnyű kedvencnek lennie!) 3 napos osztálykiránduláson volt, szombaton érkezett haza… Nem, nem hagyott el semmit, nem érte baleset (hajlamos pedig rá), azon kívül, hogy alváshiánytól szenvedett, különösebb probléma nélkül vészelte át… Gondoltuk szombaton este… Deeeeee, nálunk az élet nem egyszerű, ha nincs problémánk, csinálunk ám magunknak! 🙂 3 nap alatt nem volt wc-n, mert idegen helyen nem tud… A vasárnap sírással kezdődött, mert fáj a hasa, a feneke, mindene, és nem tud…. Jó anyuka mit csinál? Lehülyézi a gyerekét, mert össze ettek mindenfélét, visszatartotta, még is mire számított???? 🙂 Fanni sír, anyuka megértő, dühös, bíztat, röhög. Fanni sír, könyörög, sír, kiabál, röhög, sír. És ezt felváltva.
Betelepültünk a wc-re, mert ő inkább el sem ment, mert akkor fáj…. Vasárnap 4-szer kb. fél órát töltöttünk ott…. Ajánlom mindenkinek, jó kis hétvégi program. 🙂 Embert én még így szenvedni nem láttam. Mondtam neki, hogy ha így folytatja, a szomszéd vagy a mentőt vagy a rendőröket hívja ránk… A következőket hallhatta:
De fááááááááj! Nem bírom! – sírás
Dehogynem! Ne hisztizz! Nyomás! – enyhén emelt hang.
AAAAUUUU! – sírás, nyögés, sírás.
Az energiád inkább máshová kellene használnod, nem a sírásra! – együtt érző anyuka.
Brühühü! AAAAUUU! – még hangosabban.
Komolyan, mintha szülnél! – kicsit vigyorogva anyuka.
Ha ilyen a szülés, én soha nem fogok! – felháborodva gyerek.
Még ilyenebb! – anyuka nem kicsit vigyorogva, jó szülő felkészíti a gyereket….
AAAAUUUUU! Mindig használni fogok óvszert! Inkább örökbefogadok esküszöm! – sír tovább… (12 éves)
Helyes! – bírta kinyögni anyuka a röhögéstől könnyes szemmel.
Mit követtem én el, hogy ennyit kell szenvednem? – néz fel sírástól is vörös fejjel, és folytatja.
Mindig jó kislány voltam, még jól is tanulok! AAAAUUUU! – és szenved és sír és kiabál…
……… – anyuka röhögéstől nem tud megszólalni.
De anyuuuuuuu! Ez egyáltalán nem vicces! – de már ő is nevet, kínjában.
És előkerült még a feszítővas avagy fogpiszkáló kérdése…
Volt halálos fenyegetés a jövő évi osztálykirándulásra való el nem engedésről…
Volt „MEGÉRTELEK, MEGÉRTELEK” , hidd el, hogy nem azért nevetek, mert gonosz vagyok….
És esküszöm, hogy átvállalnám a kínjaid, ha tehetném….
„Fújd ki az orrod – nem fújom, mert akkor nyomnom kell – hülye vagy az a célunk…” értelmes párbeszédek tömkelege…
„Ne nevess ki – ó én nem rajtad nevetek, csak a helyzeten….”
DE ANYUUUUUUUU!!!!!
Én kérek elnézést mindenkitől, aki olvasta ezt…. :))) De egyszerűen muszáj volt leírnom, mert annyira jellemző ránk…. És azért sajnálom is szegénykémet, de komoly… Ma nem ment suliba, (valami haszna csak legyen már a sok szenvedésnek) vetettem vele cseppeket, hátha estére lesz eredménye…. Reméljük… Jusson eszetekbe, hogy mennyire fontosak az élet apró örömei! Mint például, ha kínok nélkül tudtok ülni a wc-n! És mennyire fog utálni engem, ha majd egyszer elolvassa a blogomat! Már hallom is ahogy mondja:
Jól van, tudom én, hogy vajból van a szíved! :))))
Ez a sok cucc sem segített rajta? Ki kellene próbálnia anyukám ecetes-tejfölös lencse főzelékét… hihi…
Szegény kislány! Azért mondd meg neki, hogy én tényleg együttérzek vele – nekem nem kell hozzá szigorúnak lennem! 😀
Minden ellenkező látszat ellenére, én együttérző vagyok:) De ha elkezdek vele sopánkodni, hogy szegény kislányom így-úgy, az nála nem célravezető… Sajnos… 🙂 Ma folytattuk, mert a cseppek ellenére sem sikerült, jaaaa meg tegnap összeetettünk vele mindent, joghurt, tej, kávé, minden játszott…. Na, ma meló után megmozgattam, tollasoztunk (mit meg nem teszek a gyerekért!) :)) aztán több mint fél óra intenzív üvöltés volt a wc-n. Én vele, ő a fájdalomtól…. És sajnos megint be kellett látnom, hogy nála szép szóval-könyörgéssel nem megyek semmire… Tehát nem hagytam magam elgyengíteni… Pedig nekem sem volt könnyű így, végén nekem is remegett kezem-lábam:)))
Veled ellentétben, én TÉNYLEG megértem a lányodat. :)) Én is ilyen vagyok. Ha olyan helyen töltök napokat, ahol nem szimpatikus a wc, akkor bizony én sem nagyon tartózkodóm ott hosszan. És utána akkora a hasam, mintha terhes lennék. Bár, csak 12 éves, de ha még egyszer előfordul, itathatnál vele tejeskávét vagy egyen tejfölöset. Nekem ez mindig segít. És akkor nem kell ennyit kínlódnia. Szegény!