Gyanútlanul kísérem fel az emeletre a kedves „vevőt”, erre ott találok egy nőt… Úgy meglepődtem amikor rám köszönt, hogy a visszaköszönés után rögtön meg is kérdeztem, hogy jött fel ide úgy, hogy nem vettük észre… 🙂 Azt mondja csak nézelődik…jó, nálunk mindenki CSAK nézelődik…Meg még elmenne wc-re is, ha van itt olyan…Persze, lent van a kolléga, majd útba igazítja (mert én ugye fent navigáltam a másik kedves ügyfelet…) Letrappolt, gondoltam elmegy wc-re, aztán távozik…
Mire lejöttem, ott álldogált a franciaágyas résznél, és nem a bútorokat nézegeti ám!!!! Nem basszus! A földet!!!! Gondoltam, elejtett valamit, azt keresi…. Deeee… ő a lapokat nézte! És figyelj! Előkapott egy padlólapot a hátizsákjából, és elkezdte rakosgatni a földön, hogy lenne a legszebb nála lerakva!! Komolyan mondom, ha kimondanám a gondolataimat, engem már lecsuktak volna! 🙂 És távozás előtt még elment wc-re is!
A kijáratnál még egyszer kikapta a lapot a táskájából, és megnézte újra…. földre rakosgatva!
EZ EGY BÚTORBOLT BAZD!!!! 🙂 Ennyire nemnormális emberek miért minket kell hogy megtaláljanak? És én miért háborodok fel az ilyeneken? És miért vannak gyilkos gondolataim, miközben mosolyogva elköszönök?
Gábor (kolléga):
-Csinálni kéne ide az ajtóhoz olyan beléptetőt, mint a bankokban van! Ráírnánk a gombokra:
„Komoly vevő vagyok!”
„Hülye vagyok, nézelődök!”
Akkor már én is belelkesültem az ötlettől:
„Méretet nem tudok, de akkor is segíts!”
Asszem szabadalmaztatni fogjuk! :)))
A másik ötletünk, hogy a cégtáblánkat átírjuk:
BÚTORHÁZ ÉS MÚZEUM
Belépés csak komoly érdeklődőknek, ellenkező esetben belépődíjat szedünk!